Az indulás és érkezés
Jó 80 kilométernyi út megtétele után megérkeztünk a tóhoz. (Budapestről). A tavat nem volt nehéz megtalálni, bár aki majd ide indul horgászni, annak figyelnie kell arra, hogy amikor Ősi felé lekanyarodik és halad az úton tovább, akkor a tavat egy barna kis fatábla fogja jelezni, mely sötétben rendkívül rosszul látható. A horgászállás autóval megközelíthető teljes mértékben kivéve a töltés, oda csak gyalog lehet bemenni. Szombaton hajnalban értünk oda, de már szinte nem volt hely a tavon, mely többek között annak is köszönhető volt, hogy horgászverseny miatt lezárták a déli oldalt. A „sima” tavon voltunk, nem a nagyhalas, vagy rablós tavon.
A tó és minden más
A tó maga szép nagy és tiszta vize. Szép nádas szegélyezi tavat körbe. Néhol nehézkes lenne kifogni a nagyobb halat, mert a nádasban lévő horgászállás mérete akadályoztatná azt. Sajnos arra nem került sor, hogy ennek hitelességet szerezzek. A tó partja végig füves, elvétve fa is található. A tó minőségét jelzi, hogy a horgászbotok felett folyamatosan kis nádirigók szálltak egyik nádasból a másikba. Kapások tekintetében a tó most nem produkált hatalmas élményt, azonban volt pár szép belőle. Pár kárászt sikerült fogni és több nagyobb kapást elhibázni. Említést kell tennem a WC-ről, mely kizárólag a halőrháznál van. Ha ez valakinek kényelmetlenséget okoz, akkor állítsa az autót a menetirányba, hogy ha sietni kell, akkor a forgolódással ne kelljen bajlódni, elég kis hely áll rendelkezésre. Kutyát a tóhoz lehet vinni, valamit bográcshely is van kialakítva (ahol mi voltunk ott volt legalábbis). A tisztaságot bizonyos távolságonként elhelyezkedő kukák biztosítják.
Összességében
Összegezve az egész napot, annyit tudnék mondani, hogy remek kis élmény volt kipróbálni a Nagybivalyos horgásztavat. Minden bizonnyal visszatérünk még ide, hátha akkor nagyobb szerencsénk lesz.