A tó és az érkezés
Hajnali 5:30-kor érkeztünk meg a tóhoz, amely igen eldugott helyen található. A parkoló szinte üres volt. Ez gondolom a hely ismeretlenségének is köszönhető volt, mert remek időt mondtak arra napra. Jó, ha 3 autó állt ott, mikor mi odaértünk. Egyből vettük az irányt a halőrházhoz kiváltottuk az egyedülálló családi napijegyet, majd nekiláttunk betúrázni és bevetni a szerelést. (A családi napijegyről annyit érdemes elmondanom, hogy 5 horgászbotra volt alkalmas és 7000 Ft-ba került. Ha osztunk-szorzunk, akkor viszonylag olcsón jön ki egy napijegy.) A táj nagyon szép volt, főleg így tavasz vége, nyár eleje felé. Egy idegesítő momentum azért mégis akadt a sok jóban ez pedig nem volt más, mint a nyárfa és annak is az a szöszös terménye. Gondolom, senkinek sem kell ecsetelnem, hogy milyen is, amikor ez a damilra tapad. Visszatérve a tájra: Mögöttünk hatalmas erdő, előttünk szőlődomb, rét, egyéb dombok. Csöndes, nyugodt környezet, semmi ricsaj, autó hang, vagy bármi, ami általában lenni szokott. A tó partja szakszerűen füvesítve van, de kicsit magasan van a víztől. Ez megnehezítette a szákolást és egyéb vízzel kapcsolatos dolgainkat. A még nem nyírott fű hátránya volt például, hogy reggel és este nagyon vizessé váltak és a benne való mászkálás eredményeképpen a cipőnk teljes mértékben átázott. Ez hajnalban még nem jelentett akkora problémát, mert tudtuk, hogy hamarosan kisüt a nap. Estefelé már óvatosabban kellett lépkedni a füvön a reggeli élménnyel a hátunk mögött.
Horgászat és kapások
Úgy indult a nap, mintha egy bomba robbant volna. Az első szerelékeink bedobása után körülbelül 5 percre már jelentkeztek is az első komoly kapások. Egy jó 20-30 perc leforgása alatt, fogtunk vagy 9 darab pontyot és pár darab kárászt is. A pontyok mérete 2,5-4 kg között volt. Sajnos nekem csak a 2,5-es jutott. Azt sem tudtuk merre nézzünk, kapás hegyin-hátán. A dolog érdekessége, hogy a kapások lecsengése után másnap reggel 5-ig szinte egy mozdítás sem volt. Az egyik boton sem. Én ott feladtam, mert rettenetesen fáradt voltam, pedig tudtam, hogy ismét eljöhet a hajnali robaj. Képtelen voltam megvárni. Szóval kapások tekintetében nem tudom, hogy ez most jó, vagy rossz. Hajlok az inkább rossz felé. Nehéz ébren lenni az éjszaka esemény nélkül.
Aludni pedig sosem szerettem horgászat közben. (A vinnyogós kapásjelzőket pedig dupla annyira nem szeretem.) Sajnos csak pár képet tudtam készíteni, mert lemerült az elem. Így a halakat most nem tudtam lencsevégre kapni. Valamiféle trükközés ötlete is felmerült, mert a tó mellett volt egy másik tó, ami majdnem ugyanakkora volt, mint amiben horgásztunk. A trükk érzés onnan jött, hogy hajnalban, mikor mentünk egy ember felhúzott valami zsilipszerűt egy bizonyos ideig, majd leengedte. Gondoltuk ekkor eresztettek át pár roppant éhes halmennyiséget. Nos, mint azt írtam hajnal után már több kapás nem volt, de a következő hajnalon, amikor én már nem voltam ott a jelenet megismétlődött és ismét fogtak halat anyumék, akik egészen estig ott voltak még. Estig már Ők sem fogtak semmit. Csak a bizonyos hajnali órákban. UPDATE 2008.06.13. Egy viszonylag érdekes infot még azért közölnék. Először is 3.000 Ft a napijegy és ezért a szokásos mennyiséget lehet elvinni. Ami érdekes, hogy a tóban vannak jelölt halak is, mely kg-tól függően 50.000-250.000 érnek. A Diana-tó, mely szintén itt van, nagyobb is, mint a Zoltán tó 15.000-20.000 Ft a napijegy, de a jelölt hal érhet akár 1.000.000 Ft-ot, vagy még ennél is többet.
Összességében
Egy remekül induló napnak néztünk elébe, mely egy vegyes érzelmekkel teli horgászat lett a végére. Persze a helyszínen sütött kolbász és pácolt pipihusi feledtette valamennyire a történteket, de hát akkor is. Hazafelé már annyira nem bírtam, hogy kellett aludnom 1 órát Budaörsön. Csak akkor fogok ide visszamenni, ha nem én akarom. UPDATE 2008.06.13. Megpróbáltam a térképen megjelölni merre van a tó, 100%-ig nem vagyok biztos benne, hogy pont az az, amit megjelöltem, de a terület az tuti az. Sajnos a maps más tavat nem mutat a közelben arrafelé.