Érkezés
Budapest felől, a 6-os úton haladva Százhalombatta felé, egy bő 20 perc alatt elérhető a tórendszer. Egy erőmű előtt kell lekanyarodni a főútról, ahol is egy tábla fogja jelezni a horgászparkot. Pár autó már álldogált a sorompó előtt. Akkor még azt hittem, hogy majd felnyitják és mehetünk is, de nem. Onnan gyalogtúra a horgászhely megközelítése. A hosszas napijegyváltást követően becuccoltunk a bérelhető talicskába és megindultunk a tavak egyike felé. Az 1-es tavat vettük célba.
A tó
A Benta horgászpark 7 tóból áll. Az ez egyes tavak milyenségéről a tó honlapján részletes leírás található. Az 1-es tó partja szép füves, nádasos. A horgászállások mögött sűrű bokor és fasor húzódik. Területe 3 hektár. A víz szép tiszta, a part kényelmes. A távolban egy pár kémény rontja a látképet. A horgászállások most megfelelő távolságúnak tűntek, bár, ha tele van a tó, akkor lehet, hogy kissé szűkös.
Horgászat
A tavalyi év nagyon rossz volt számomra horgászat szempontjából. Alig fogtam valamit, pedig megfordultam pár helyen. Idén még rosszabbnak ígérkezett, mert egyáltalán nem voltam semerre sem. Gyakorlatilag a minimális esélyt is elvettem magamtól. Fel is készültem rendesen. Szereztem jó büdös hallisztes etetőt és pár új csalit is. A feederbotokat vittem magammal, hiszen más felszerelésem nincs is. Felcsaliztam, begyúrtam az etetőt, majd küldtem is be a cuccot. Mindig máshova dobtam és a zsinórt sem jelöltem meg filccel. Várok-várok, feldereng bennem a tavalyi év semmilyensége, amikor megrezdül a spicc.
Gondoltam nekiment valami. Ilyenkor ez szokott lenni. Titkon persze reméltem, hogy valami… és karikába hajlott a spicc. Na! Végre egy normális kapás. Bevágtam neki, majd éreztem is az átlagos potyka súlyát és erejét. Szépen lassan tekertem, fárasztottam, lazítottam a féken, erősítettem rajta. Lehet, hogy idén ez lesz az egyetlen halam, így eltököltem vele egy kicsit, majd alámerítettünk. Pár fotó és ment is vissza a vízbe. Már most jobban indult a peca, mint tavaly bármikor. Csalizom a horgot, nyúlnék az etetőanyag felé, amikor a másik bot spicce úgy reng, mint amikor a Walterben rángatom a bot nyelét, hogy megnézzem a spicc mit művel. Bevágok. Megint érzem az átlagpotyka jelenlétét. Úgy teszek, mintha hatalmas küzdelem lenne, engedem jobbra-balra, fék így, fék úgy, sír a damil. Merítés, fotó, szabadság. Hasonló egyed, mint az előző. Már megérte eljönnöm. További két pontyot sikerült még fognom, láttam egy telepítést élőben és pont elkerült bennünket a vihar. 16-17h magasságában kicuccoltunk és elindultunk hazafelé.
Összességében
Remek kis horgászatot zártam. A kényelmes part, a sikeres fogások miatt visszajönnék még ide horgászni, de nagyon sok tó várja még, hogy kipróbáljam. Egyszer talán visszakanyarodom a Benta horgászpark felé.