Érkezés
Dunaharasztiból kb. 2.5 - 3 óra lehet az út amennyiben elkerüljük az autópályát. Habár mi kis kitérővel Pakson megpihentünk, mivel munka után egyből indulót fújtunk a párommal és Apósoméknál tettünk egy látogatást. Amennyiben nem az autópálya mellett döntünk, gyönyörű tájban és Magyarországtól nem megszokott módon, kellemes és zötykölődés mentes utakon közlekedhetünk. Bár azt hozzá kell tennem, hogy Dombóvár után szinte az összes falu, város lényegében egybeépült, így száguldozással nem kell számolnunk.
A tó sajátosságai
A horgászjegy 24 órára szól. Ez a megkezdett órától számított 24 órát jelent. A mi esetünkben 14:00-tól 14:00-ig tartott. A körülbelül 5.5 ha-os tavon mindössze 10 horgászállás található. A horgászállások lefoglalására van lehetőség a tó weboldalán. Sőt! Pontosítanám a kijelentésemet. Előre érdemes foglalni a helyeket, mivel a tó meglehetősen népszerű a nagyhalakat kergetők körében. A tavon a nagyhalas horgászathoz méltóan minden halkímélő eszköz használata kötelező. (nagy méretű merítőháló, sebfertőtlenítő...) A tó sajátossága és a tógazda gondossága, hogy minden horgászálláshoz tartozik egy halbölcső, mérőzsák és mérő állvány. Ezekért fizetni nem kell. Benn van a jegy árában a használatuk. Higgyétek el ez hatalmas szolgálatot tesz, mivel a "legkisebb" uszonyos barátaink is hatalmas elemi erővel bírnak. A napijegy ára mindössze 4.000 Ft. Ez azt hiszem elég baráti. Természetesen nagyhalas tóhoz illően a horgászat a "Catch and relase" elvében működik. KIZÁRÓLAGOSAN ezen elven működik, tehát minden halat köteles a horgász a kíméletes és körültekintő partra segítés követően visszaengedni. Csónak használata és behúzás megengedett. Ez vonatkozik a saját csónakra is. A tavon 3 csónak található amit térítésmentesen minden horgász igénybe vehet. Annyi, hogy a többi horgásszal osztozni kell ezek használatán. Ez abszolút nem jelent problémát a tó elrendezése, alakja miatt, mivel viszonylag kevés emberre jut egy csónak a szektorok, állások elhelyezkedése miatt. (Ne kocka vagy ovális tavat képzeljetek el!)
Horgászat
A megérkezést követően megkerestük a halőrt. Nincs külön halőrház, csak egy lakókocsi. Viszont a halőr szinte sosem ott tartózkodik, inkább a horgászokkal foglalkozik. (És ezt nem rossz értelemben mondom.) Tanácsokat ad, érdeklődik, segít a merítésben, fotózásban ha kell... Nagyon barátságos ember. Nos, tehát érkezésünket követően megkerestük a halőrt, hogy jegyet váltsunk. Illedelmes bemutatkozást követően, útba igazított, elmagyarázta melyik csónakkal tudunk becuccolni az állásunkra és közölte, hogy nem kell ezt elkapkodni, távozáskor bőven ráérünk fizetni. (Első kellemes csalódás) Ezt követően belefogtunk a végeláthatatlan pakolásnak és elindultunk a horgászállás felé csónakunkkal. A szektorunkhoz érve a szomszédban ott is volt a tógazda, Misi. Mivel úgy illet, odamentünk hozzá bemutatkozni és persze pár jó tanácsot kérni. Hihetetlen kedvességgel és készségességgel elmondott mindent az előttünk elterülő vízről és a minket körülvevő környezetről. Elmondta hol milyen halakra számíthatunk, nagyjából melyik napszakban és hová érdemes húzni a szereléket és hol egyszerűbb dobással elérni azt. Amit nem említettem még, hogy a napijegy 3 bot használatára érvényes. A beszélgetést befejezve jöhetett a táborverés, újabb csónakos körök a cuccaink tömkelegével. Érkezéstől számított körülbelül 3 óra múlva a bója, az etetések, a botok és a szerelékek is mind a helyükre kerültek. Jött a nagy várakozás és a vacsora elkészítése. :D
Az első pár óra eseménytelenül telt. Habár a bójám az etetést követően körülbelül 20 perc múlva úgy járt mint ha forgószél kerekedett volna körülötte. Mivel előzőnap még bőven dolgoztunk, a pakolás, az utazás és a szomszédok finomabbnál finomabb pálinkája is elfárasztott minket, az első éjjelt végigaluduk. Így körülbelül 21:00-22:00 között nyugovóra tértünk. Másnap reggel viszonylag korán kidobott a sátor. Meglepetésemre az előző nap 35-37 fokhoz képest reggel 6 tájékán még csak mindössze 9-10 fok volt. Mondanom sem kell, hogy az előzőnapi meleg és a hajnali pára következtében csurom víz is volt minden. Meg is kezdtem a horgászatot gyorsan újra. Teltek az órák de semmi. Pedig reggel is etetéssel indítottam és a bójám újra életre kelt. De mégis semmi. Elkeserítő volt látni, hogy a bójám csárdást jár én meg csak ülök és nézek ki a fejemből. A halfordulásokról már nem is beszélve... Lehetett vagy dél mikor megszólalt végre a kapásjelzőm. Óvatos csipegetés, semmi extra. Bevágás majd enyhe ellenállás. Egy 1.5 kg-os dévér tette tiszteletét a horgomon, ami 20 mm-es kagylós bojlira érkezett. Utána ismét a nagy néma csönd. Misi a tógazda kora reggeltől kezdve rendületlenül járta az állásokat, eredmény után érdeklődve, tanácsokat osztva, a többi állásról hírt hozva. Mivel nagyon barátságos és közvetlen emberről van szó, így a mi 7-es állásunkra csak a délutáni órákban sikerült odaérnie. Megnyugtatott, hogy sajnos a nagy meleg miatt máshol se nagyon megy a hal a nappali órákban, inkább csak éjjel. Kivéve a tó mélyebb szakaszait, bár ott sem az igazi. Bízva a tanácsában, etetésemben, csalimban, elhatároztam, hogy éjjel horgászni fogok. A sötétedés beállta előtt még újrahúztam a szerelékeim, elhelyeztem a koncentrált etetéseim és kényelmesen megvacsoráztam életem párjával. Gyönyörű naplemente, hihetetlen élet a vízen és körülötte kísérte végig eme nemes étkezést! :D
Alig, hogy lement a nap és elborították a csillagok az eget, a kapásjelzőm is megszólalt végre. Szép óvatos pöcöktetős kapás volt. Gondoltam, na tessék újabb kóbor dévér. Főleg, hogy a kapástalanság és a tógazda tanácsa miatt a csaliméretet is lecsökkentettem a lehető legkisebbre. ( Nálam ez 8 mm-es bojlit és 6-os horgot jelentett. ) Az óvatos csipogást egy darabig csak figyeltem, hogy hátha mégis elindul majd vele valami. Mivel az adrenalin azért dolgozott bennem az előző gondolatok ellenére is mégis csak beleemeltem a következő felhúzást követően. Meglepetésemre valami hihetetlen súly nehezítette meg a mozdulatot. Egy darabig szinte meg se mozdult, majd szép komótosan oldalazva elindult ismeretlen ellenfelem. Próbáltam átvenni az irányítást, de esélyem sem volt. Mikor láttam, hogy a kapás helyétől lényegesen arrébb letett bójám már belebólint a vízbe, szóltam páromnak, hogy tekerje ki a másik szerkót gyorsan. Ezután már szabad volt a pálya. Közel 20 perc kellett mire először megpillantottuk bajszos barátunkat. Majd még kb. 5 perc kellett ahhoz, hogy felfeküdjön merítésre készen. Merítést követően sajnos már a bölcsőben ismét életre kelt a fejlámpa fényétől pikkelyes ellenfelem. Hihetetlen káoszt teremtett egy pillanat alatt. A bölcsőben lévő víz szinte teljes egészében rajtam kötött ki annyira ficánkolt. Így sajnos kézben tartós kép szóba sem kerülhetett. Páromnak szóltam, hogy hozza a mérőzsákot, legalább a súlyát tudjuk meg mihamarabb. A mérleg 16,44 kg-nál állt meg. Tudtam már az elején, hogy életem hala és hogy 10 fölött lesz, de álmodni sem mertem volna, hogy ekkora súlyt produkál az "első" kifogott hal. Mérést követően gyorsan vissza is engedtem. Persze a "küldd ide nagyapád, nagyanyád" kívánság elhangzott ahogyan azt illik! :D A nagy öröm és sokk hatására úgy döntöttem, hogy francba az éjszakával, nem vagyok telhetetlen, mehetünk aludni. Hisz ha úgy vesszük akkor meg van amiért jöttem. Következő nap reggel a visszahordás, etetést követően újabb szöszmötölős kapás. Bevágás után már itt is jó halat sejtettem. Éreztem, hogy fele sem lesz azt éjjelinek, de jó hal. Bő 20 perc után került szákba a virgonc 7.5-es tükrös. Nappal ismételten néma csönd. Az esti projekt ugyan az volt mint előzőleg. Vacsora előtt etetés, behordás majd telehassal várakozás. Most sem kellett sokat várni a kapásra. Misi a tógazda közben hátrajött beszélgetni. Pont elcsípte a kapás pillanatát is.
Érdekesség, hogy ez is csak szöszmötölős kapás volt. Beleemeltem és hirtelen úgy éreztem semmi. Majd pici oldalazás és megint semmi. Gondoltam dévér. körülbelül félúton viszont megindult a tólakó. Ekkor már tudtuk, hogy amur lesz. A partig egész simán kipalléroztam, majd a tőle elvárható módon elkezdte a műsorát. Felfeküdt, kirohant, .. felfeküdt, kirohant... Misi már rutinos módon, minden felfekvés után megbökte az oldalát a merítővel, hogy lássuk valójában mikor is adja fel. Saccra 20 perc kellett őkelme fáradáságához. Gyors fotó, mérés. 9.06 kg. Mehetett is vissza. Mivel a bölcsőből neki is sikerült kitermelni a víz nagy részét öltözhettem át. Visszahúztam még a szereléket, de körülbelül 2 óra alatt elálmosodtunk és nyugovóra tértünk, hisz az élmény ismét megvolt. Éjjelre hatalmas szél támadt. Nem győztük betuszkolni a sátorba a cuccainkat, hogy ne a tóba kössön ki mindenünk. Másnap már nem is álltam neki horgászni. A levegő legalább 5-10 fokot hűlt, ami nem is zavart volna, de a szél nagyon erős volt még mindig. Elkezdtünk összepakolászni. Utólag kiderült számunkra, hogy nem is tettük rosszul, mivel a széllel szemben evezés kicsit meghosszabbította a kifelé pakolást . :D
Összegzésben
Bár nem bővelkedtünk a kapások számában, de az egyedsúly és a tó szépsége ellensúlyozta mindezt. Az új egyéni rekordomról már nem is beszélve! Hogy én visszatérek-e az nem kétséges. Csak ajánlani tudom azoknak akik szeretnének kulturált és mégis természetes környezetben kellemesen kikapcsolódni és mindemellett esélyt kapni arra, hogy az egészségtől kicsattanó, gyönyörű és darabos halakat foghasson.