Érkezés
Az úttal nem volt probléma, pontosan tudtam, hogy merre kell mennem, semmi sem változott e tekintetben. A sóskúti úton kell haladni az M7-es híd felé és a híd előtt le kell kanyarodni. Előzetes telefonálás alapján tudtam, hogy a tó 7-kor nyit, de azt nem, hogy a tagok éjjel-nappal elő láncként körbeülik a tavat, így hely már nyitáskor sem igen van, legalábbis számomra elfogadható hely nem volt. 6:40-körül odaértünk Szilvivel, már éppen derengett. Odaballagtam a halőrházhoz, de minden sötét volt még. Volt egy ember az ablaknál, aki írogatott valamit, de mint kiderült Ő is tag és csak felírta magát a kifüggesztett lapra. Tájékoztatott, hogy Ő egyben halőr is és menjek, foglaljam el a helyet, készüljek össze és majd 7-kor jöjjek vissza jegyet váltani. Rendes, segítőkész ember volt. Elmondta, hogy a túlsó oldalra, ahova szerettem volna menni teljesen felesleges átmenni, mert nem lesz már hely. Már? Én azért megpróbáltam. Teljes felszereléssel, gyalog nekivágtunk a tó túloldalának. Bukta... Mikor a kezem már éppen kezdett leszakadni a cipekedéstől, meg kellett fordulni és irány a parkoló felőli oldal. Kemény menet volt, még most is érzem a húzódást a kezemben. A parkoló felőli oldalon volt még hely ugyan, de nem véletlenül. Senki sem szeret azon az oldalon horgászni. Nem volt mit tenni becipekedtünk oda, nem túl messze a parkolótól, a tó közepén húzódó ősnád első nyílásához. Kipakolásztunk, felszereltem a botokat remegő, elgémberedett kézzel majd szép lassan megérkeztek a horgászok erre az oldalra is, leginkább tagok. Jött két haver, egy idősebb és egy fiatalabb és, ha hiszitek, ha nem az egyik a jobb, a másik a bal oldalamra ült. Átpofáztak rajtam, pöfékeltek folyamatosan, hangoskodtak, hozzám szóltak. Fogtuk a cuccainkat és kettővel odébb költöztünk. Szánalmas. A tőlem balra ülő remek horgásztárs el is foglalta a helyünket azon nyomban és a teleszkópos seprűnyelével már vallatta is a feneket. Ilyen remek hangulatban kezdődött meg a kalandunk.
A tó
A tó igen kicsi, 1,5-2 hektár lehet, de nem kocka, hanem elnyújtott alakban. Közepén erős és széles nádfal húzódik 2-3 méteres átjárókkal. A tavat az egyik oldalról szép fás terület, míg a másik oldalról lakóövezet veszi körbe. A lakóövezet oldalán húzódik egy kis út is, amelyen be lehet ugyan hajtani kipakolás céljából, de utána ki kell állni a parkolóba. A horgászállások nagyon-nagyon közel vannak egymáshoz. Van, ahol csak 2 méter a távolság. Nevetséges. Ehhez mérten a napijegy rendkívül drága volt, 3.500 Ft. Sportjegy nincs. A parkolóban sok autó elfér. A horgászat ideje alatt az M7-es folyamatos zúgását hallani, de annyira nem idegesítő, mint mondjuk a nádfalba dobni a szereléket, ami nem nehéz. Olyan 25-30 méterre lehet a parttól, így célszerű pontosan dobni. Véleményem szerint a tó a húshorgászok paradicsoma.
Horgászat
7:30-8:00 körül tudtuk megkezdeni a horgászatot, a fent már leírt macera miatt. Próbáltam a lehető legközelebb dobni a nádfalhoz, mert abban reménykedtem, hogy ott húzódnak meg a halak, keresvén a biztonságos zónát, illetve a táplálékot. Gondolatom beigazolódni látszott, de sajnos nem értem oda időben. Amíg szereltem a pergető botomat lassú, de folyamatos görbülésbe kezdett a spicc. Pár lépésre voltam ugyan, de mire odaértem visszaállt alapállapotba. Ennek bizony be kellett volna vágnom és szerintem meg is lett volna, még az is lehet, hogy valami termetesebb példány piszkálta a csalit az óvatos kapás okán. 10 perc múlva kitekertem, de minden rajta volt, ahogy dobás előtt. Közben megérkezett mellém egy nyilvánvalóan tag horgász és a teleszkópos furkósbotjával rögvest be is dobta a nádfal kellős közepébe a cuccát. Gondoltam nem is baj, így egy ideig biztosan nem dob keresztbe. Egy állással odébb ült le mint, ahol mi voltunk, így volt legalább 10 méter közöttünk. Sajnos a cigi füstöt ez nem nagyon érdekelte, rendületlenül kaptunk jobbról és balról is az áldást. Épp csaliztam az egyik botot, amikor roppant mód meggörbült a spicc. Ááá, szaladtam egy 20-30 centit és odaértem. Még mindig görbült és egyre jobban… Bevágtam! Erős húzás a túloldalon. Éreztem, hogy ez nem lesz annyira rossz, vagy kicsi, de roppant erős. Szépen dolgozott a bot, pergett az orsó. Minden klappolt. A hal a mellettünk található bokros terep felé vette az irányt, de szerencsére át tudtam emelni a botot a bokor felett. Egyre közelebb volt már, mikor újra kitört elemi erővel. Lehúzott pár métert, kicsit keményítettem a féken és újra megpróbáltam kifelé irányítani. Burványlott a víz, majd megmutatta magát. Egy gyönyörű szép tükörponty volt a horgon. Még pár másodperces birkózás után Szilvi megszákolta.
Persze közben az egyik tőlem balra lévő kiváló horgásztárs (akik körbefogtak) odajött kellemetlenkedni. A füsttől majdnem megfulladtam és nem tudtam oldalra lépni tőle, mert akkor a lábára lépek. Olyan közel állt, hogy azt hittem beleesik a vízbe. Ott lábatlankodott a majom. Állítólag ez volt aznap a harmadik hal. 3 kilós egyed volt, szép, egészséges forma. Szilvi lekezelte a pici sebet, amelyet a rendkívül jól akadó horog okozott, majd pár fotó után szépen elengedtem. Aznap már nem volt több kapás, de nem csak nekem. A parton, amíg láttam sehol sem. Többen panaszkodtak is és jöttek kideríteni, hogy mivel fogtam. Nem nagyon szeretek beszélgetni. A csali egyébként 2 szem fűzött csemegekukorica volt egy hungarocell golyóval picit elemelve a földtől, hogy táncoljon a fenéken, a horgot pedig a biztonság kedvéért lesúlyoztam 3 darab csontival. Ezt mostantól sűrűbben fogom alkalmazni, le is kellene védetnem az elgondolást. :) Viszonylag korán 14 óra felé úgy döntöttünk, hogy inkább a nyugalmat választjuk a horgászat helyett és elhúztunk haza.
Összességében
A tó szép, de többet nem megyek ide az biztos. Aki szereti a zsúfoltságot, a drága jegyet, s rugalmatlan hozzáállást, annak kiváló élményekben lehet része ezen a remek kis vízterületen. Ez a maradi gondolkodásmód, ami az egyesületi vizeket jellemzi, már nagyon az agyamra megy. Se plusz bot, se feleség- és sportjegy, se autóval beállás és még drága is, na meg a telepítések.