Horgászat
Mivel a vízterületről szóló részt az előző írásomban kifejtettem, így ezt itt most nem fogom megtenni. Nem sok minden változott. A táj most is gyönyörű szép volt. A vízállás pedig jó 50-60 cm-rel magasabban állt, mint a múltkori alkalommal. Ez számunkra remek lehetőségeket rejtett. Mint a múltkor is, most is a holtágon kezdtünk. Pergettünk egy fél órát bemelegítés gyanánt. Persze nekem már akkor is a Kis Dunán járt az eszem, hogy a csuka majd hogy fogja vinni az úszót stb. Gondolom ez Pecajaninál is hasonlóképpen lehetett, mert nem kellett sokat vitatkoznunk, hogy merre folytassuk tovább. Sajnos egy pöccintés sem volt a pergetés alatt bár a víz előttünk szinte csobogott. Nagyon pezsgett a felszín. Volt bent egy-két rablás, de a békéshalak fürdőzése elnyomta a ezek hangját. Figyelni kellett, hogy meg tudjuk különböztetni a többi zajtól. Majd, ahogy világosodott úgy maradt minden abba, már csak a rablások zaja törte meg a csendet. De mi ezért is jöttünk!
Szép lassan átcuccoltunk a Kis Dunára. A látvány nagyon biztató volt. A víz épp a part pereméig jött fel. A part pereme alatt pedig vártak ránk a csukák! Rögvest fel is szereltük az úszós botokat és már mentek is be. Ez a szakasz Pecajaninak kedvezett inkább. Hihetetlen volt, ahogy a part előtt 5 cm-rel mártogatott és kapkodta ki a kis csukákat. Jó előjelek voltak ezek. Itt nekem nem termett babér, még mindig nem éreztem rá a mártogatásra. Az úszómra semmi sem figyelt fel. Ez alkalommal lényegesen kisebb sérüléssel tűztem a kishalat. Volt olyan kishal, amelyik a nap végéig bírta. Tovább költöztünk, ismét a mélyebb területek felé vettünk az irányt. Pecajani bevágta középre az úszót és megint a szélen próbálkoztam. A mártogatást is gyakorolgattam, mikor arra lettem figyelmes, hogy Pecajani úszója sehol sincs. Keresgéltem a szememmel a partközelben, az akadósban, de sehol sem láttam. Ekkor már gyanítottam, hogy valami lehet rajta. Pecajani olyan messzire ment, hogy akkora volt, mint egy gombostű feje. Gondoltam be kell vágnom, de azért valahogy szólok Neki. Észrevette, hogy valami van és bevágtam. Hoppá ez nagyobb lesz! Én biztos nem fogtam még ekkorát, még a féket is meghúzta. Emlékeztem, hogy a víz közelében kell tartanom a bot végét, de a hévben ki-kihagyott a memóriám. Akkorát ugrott, hogy majdnem kijött a partra. Nagyon csapkodott, verdesett. Pecajani odaért és kis küzdelem után ki is kapta nekem a vízből a halat. Csuka volt, 3 kg. Na végre, valami méretes is volt már ma. Bilincset neki. Mintha adott volna egy löketet a napnak, ezután szinte csak méretes csukákat fogdostunk.
Pecajani összetett nekem egy olyan úszós-mártogatós készséget. Így már kicsit könnyebb volt mártogatni, bár ez csak partközelben működött. Belógattam egy akadós terep közelébe, majd húztam rajta egyet óvatosan. Az úszó egy szempillantás alatt merült alá és ment-ment, míg el nem tűnt. Nem is hittem a szememnek. Bevágtam, rajta a hal! Csuka, mártogatva. Csak kevés idő jutott a jóból, mert leakadt a szerencsés. Röviddel ezután ismét ugyanebben az akadósban, az imént említett módszerrel újra megtörtént az eset. Ezúttal megvolt, de pici volt. Innen is tovább álltunk. Célunk ismét a múltkori akadós terület volt. Itt volt egyben a nap fénypontja is, melyet teljes egészében videóra is vettünk. Pecajani mit sem sejtve mártogat fél centire a parttól mikor a zsinórja hirtelen kiugrott az ujjai közül. Sejtette, hogy valami van, így szólt nekem, hogy ez meglesz. Vittem a videót és mondtam, hogy várjon még. Felvétel! Elrontottam! Várj! Még ne vágj be, újra indítom. Szerencsére a hal asszisztált ehhez. Mehet! Bevágás! Csobogott a víz, ment volna az akadóba a hal, de nem tudott. Görbült a bot rendesen, mekkora csuka lehet ez! Majd megmutatta magát. Egy gyönyörű szép süllő volt, amilyen a nagykönyvben meg van írva. Erős, egészséges. Pecajani arcán ismét kisebb sokk jeleit vettem észre, de most én is csak néztem. Nem is láttam még ilyen szép süllőt élőben, ilyen közelről. 2,5 kg volt a hal. Közben az úszós botján is kapás volt, majd az enyémen is. Az övé megvolt, de kicsinek bizonyult, az enyém leakadt sajnos, pedig jobb méret lehetett. Igazából a süllő megkoronázta a napunkat.
Összességében
Összepakolásztunk majd a jó élmény hatása alatt kiballagtunk az autóig. Sajnos már besötétedett. Nagyon jó pecát zártunk, sokáig emlékezni fogunk erre, az biztos. Sajnos a peca vasárnapra esett így a friss izomlázamat a combomban lábon kellett kihordanom. :) Természetesen megérte és már nagyon várom a következő rablós kalandot.
