Érkezés
A tó napkeltekor nyitja kapuit, így már 5 előtt valamivel odamentem. Az út nem tartott tovább, mint 30 perc, bár volt matricám az autópályára, de szerintem főúton sem sokkal több idő. A terület közvetlenül az M7-es mellett van, eltéveszteni sem lehet. Megérkeztem, leparkoltam az autót és kiváltottam a napijegyet. Ez jelenleg 1.200 Ft hétvégén. A napijegy váltást követően felpakoltam a kiskocsimat majd megkezdtem a becipekedést. Sajnos számomra később derült ki, hogy a bojlis oldalra is vehettem volna jegyet, ahová autóval is be lehet menni és lényegesen elszeparáltabb az ember. Némi plusz pénzbe kerül ez ugyan, de szerintem megérte volna. Bár, ha ki lesz építve a tó véglegesen, akkor nyilván sokkal drágább lesz azon az oldalon a horgászat. Érdemes még megemlítenem, hogy lehet kapni csalit, etetőanyagot, üdítőt és rövid italt is. Nos, szépen komótosan meneteltem befelé. A tó vége volt a célom, de a táv látványa arra sarkallt, hogy előbb álljak meg. Találtam is egy számomra megfelelőnek kinéző helyet és lecuccoltam. 6:05-kor szállt be az első szerelék.
A tó
A több mint 10 hektár területű tó nem nyújt festői látványt, de láttam már sokkal rosszabbat is. Körben rengeteg nádas, de fa sehol. A horgászállások roppant közel vannak egymáshoz és maguk az állások is kicsinek tűntek. Gondolom sűrű nádfal lehetett körben és ebből alakítottak ki helyeket, de szerintem nagyon szűkösre vették, na persze így több napijegyet lehet eladni. A part kicsit meredek, nem könnyű a szákolás és a hal elengedése sem. A fárasztás egyenesen botrányos véleményem szerint. Olyan erővel kell ráncigálni a halakat, hogy az már nekem fáj, különben úszkálnak jobbra-balra és vagy nádfalba mennek, vagy a többi sporit szedik össze. Rendesen húzni kell a halakat kifelé. Ez persze szakadáshoz és leakadáshoz vezet 10-ből 4x. Feederrel különösen nehéz, nem erre valók ezek a botok. Az M7-es közelsége folyamatos zúgásként van jelen, de mint mindenhol, ez itt is megszokható. Borzalmasan sok a meztelen csiga, nem is értem, hogy honnan jönnek, és mit akarnak, de egy négyzetméteren 10 van körülbelül. A parkoló jelenleg nincs kész, így ha oda parkol az ember és esik az eső, akkor olyan sártengerré válik, hogy alig lehet megközelíteni a kocsit. Ha nincs eső, akkor nincs gond. A jobb horgászállások igen sok sétával közelíthetőek meg. A tó sarka, ahová eredetileg menni szerettem volna, szerintem jó 15-20 perc séta, ha nem több. Ez persze nem a tó hibája, de jobb, ha felkészül az ember. A bojlis állások a szemközti oldalon vannak. Egy óriási nádfalba van belevágva egy rész. Az egy bojlis állás. 6-7 lehet szerintem belőlük. Autóval nagyon jól megközelíthető mindegyik. A legelső bojlis állás szerintem nem az igazi, mert túl közel van a bal gáthoz, így simán keresztbedobás lehet belőle, ugyanis ott is horgásztak ketten is és nem úszóztak. Állítólag tervben van, hogy a bojlis állásoknál faházikók lesznek és fapadló alap, addig marad a puritán földalap.
Horgászat
Szerencsére ez volt a nap fénypontja. 6:05-kor már bent figyelt az egyik botom. Jó fél órán keresztül semmi sem történt, de utána füstölve tekert az egyik orsóm (Ekkorra már mindkét botom bent volt). Bevágtam. Hoppá, nem is kicsi! Persze ekkor még nem tudtam, hogy mit-hogy így elkezdtem szépen fárasztani. Meg is lett az eredménye. Lehetetlenül elment balra és nem tudtam mit tenni. Bement a ki tudja melyik nádfalba, le is akadt, a szerelék beakadt és leszakadt végül. Remek. Épp azon gondolkodtam, hogy milyen módszerrel szereljek, amikor a másik bot kezdett el tekerni. Bevágtam, meg is volt. Megint egy darabosabb példány. Taktikát váltottam és kicsit erősebben tekertem kifelé. Még nem láttam, de már nagyon közel volt, amikor meglógott. Növeltem a horgok méretén. A következő is leakadt valamiért, de utána végre zsinórban sikerült kifognom a halakat. A legkisebb a reggeli pár dekás pontyot leszámítva 3 kiló körüli volt, a legnagyobb 5 kilós. 9 ilyenforma halat sikerült kifognom és további 3 egészen kicsi kárászt, keszeget és pontyot. Állítólag nincs ivadék és kis hal a tóban, ezek szerint én kifogtam, ami mégis. A nap közepe felé kicsit megállt az élet. Baljós árnyak terítették be a környéket, sokan menekültek a partról. Egy nagy kiterjedésű fekete felhő közeledett villámok kíséretében. Leszakadt az ég. Aki menekült rettenetesen megázott, aki a parton maradt szintén. Kivéve engem, nekem volt ernyőm. A cuccok negyede mondjuk így is kilógott és kissé megázott, de nem volt vészes. Az orkánerejű szélnek sem volt túl sok hatása rám, mert egyfelől leárnyékolt a nádfal, ami mellett ültem, másrészt az ernyőmet kicsit bedöntöttem a széliránynak megfelelően, így gyakorlatilag szélcsend volt a bázisomon. Természetesen a nagy vihar alatt is elvitte valami a botot, így abba kellett hagynom a békés olvasgatást és ki kellett mennem a zivatarba, hogy kikapjam azt az 5 kilós példányt, amelyik nem bírt magával. A vihar végére a napijegyes oldalon csak én maradtam, mindenki elmenekült. Örömöm azonban nem volt felhőtlen, mert újabb felhők gyülekeztek és felém tartottak. A rövid teljes szélcsendet most az előzőnél is nagyobb zivatar és szél törte meg. Az egyik botomat most vissza se dobtam a másikat lefújta a rod-podról a szél. Valahogy kibírtam a csapást, majd nagyon enyhe szél következett és kisütött a nap. Bedobtam a másik botomat is, újra csaliztam, amelyiket leverte a rod-podról, majd 10 perc elteltével mind a két boton volt egyszerre kapás. Az egyiknek bevágtam és megpróbáltam gyorsan kitekerni. Nem sikerült. Leakadt sajnos. Közben a másik boton az orsó folyamatosan füstölt, kis híján elfogyott róla zsinór. Bevágtam, megvolt szerencsére. Jól akadt, sikerült kitekernem. Most mehetett jobbra is és balra is, lévén szinte az egész tavon egyedült voltam már. 19:30 felé összepakolásztam és elindultam a parkoló felé.
Napközben is útban kifelé is több emberrel beszélgettem. Többen a hátsó nádfalnál ólálkodó hatalmas amurszakításokról beszéltek, többet azt mondták, hogy ott, ahol horgászom nincs is hal. Volt, aki semmit sem fogott. Jellemzően teleszkópos seprűnyelekkel és dióverőkkel nyomták. Mellettem volt egy Robi nevű srác, Ő is feederezett. Segítettünk egymásnak a merítésben, amíg ott volt. Sajnos (bár az időjárás miatt szerencséjére) Ő 13 óra felé lelépett. Javasolt is a környéken pár tavat, amit majd meglátogatok, ha minden jól alakul. Az utóbbi pecák alkalmával a Háromsziget horgásztó és az Alaszka magasra tette a mércét halügyileg. Szerencsére a Keve horgászpark sem maradt alul.
Összességében
Egy remek pecát zártam egy félig kész tavon. Az időjárástól kaptam meleget-hideget, de végeredményben megérte és elégetett vagyok a nappal és a tóval is. Biztosra veszem, hogy visszatérek még ide. Javaslom mindenkinek, hogy érdemes egy próbát tenni, de vigyázzunk, ha nem érünk oda időben nem lesz már jó hely. A Benta horgászpark méltó utódra lelt a Keve horgászparkban.