Érkezés
Egy csütörtöki napon keresgéltem a tavakat az Interneten, a google térképen, youtube-on, mígnem ráakadtam egy ígéretes vízterületre. Megnéztem róla pár videót, de igazából semmiféle sajátos beszámolót nem találtam róla, talán egyet, de az nagyon elfogult volt, úgy éreztem az írásmódból. Nos, felhívtam a tavat és gondoltam bejelentem, hogy akkor én szombaton ott is lennék, hogy működik a dolog. Azt a választ kaptam, hogy helyet kell foglalni. Ez eddig nem derült ki nekem, de persze ezzel nincs is probléma. Azt hittem, hogy ilyen közel a horgászathoz már nem lesz hely, így ennek lőttek. Szerencsére volt hely.
A tó
Az ötös állást foglaltam le telefonon, de a horgászat előtt egy nappal még fel kellett hívnom a halőrt, hogy egyeztessek Vele. Pénteken erre sort is kerítettem és értetlenül állt a dolog előtt, hiszen az ötös állás már régen le volt foglalva. Mondtam is Neki, hogy ez mennyire remek. Becsületére legyen mondva, hogy megnyugtatott, hogy kitalál valamit. Visszahívtam pár óra múlva és azt az infót kaptam Tőle, hogy a négyes állás az enyém lesz. Annyira nem örültem ennek, mert pont oda nem szerettem volna menni, amikor előző nap nézegettem a helyeket a tó oldalán. Mindegy, ennek nem adtam hangot, örültem, hogy legalább megoldódott a dolog. Az érkezés menete, hogy egy időpontot meg kell beszélni a halőrrel, aki a cserhátsurányi presszó előtt fog találkozni velünk és onnan elkísér a tóhoz. A 6 órát beszéltem meg Vele, ennek megfelelően el is indultam otthonról 4:30-kor. Magyarnándort elhagyva igen katasztrofálisak az útviszonyok. Tele tankcsapdákkal, keskeny utakkal. A ködös sötétségben nem volt egy szívderítő élmény ott közlekedni. Ez persze korántsem a tó hibája, de gondoltam megemlítem ezt is a cikkben. 6 előtt valamivel meg is érkeztem a célzónába, hívtam a halőrt és hamarosan oda is ért. Beszélgettünk egy picit, majd követtem egészen a 4-es állásig. Sokat ugyan még nem láttam a tájból, de látszott, hogy nem egy kopár kockató lesz ebből. Kiváló úton megközelítettük a lefoglalt helyet. Sokkal, de sokkal jobb volt, mint amire számítottam. A tavat köd ülte meg, így a tó és szemközti táj még elbújt a szemem elől. Az álláson egy masszív stég és egy vízszintesre eldolgozott, murvás terület fogadott. Nagyon kényelmes és kulturált horgászatnak néztem elébe. A köd lassan elkúszott és kibontakozott a gyönyörű táj. Szerintem ilyen szép környezetben még nem horgásztam sosem, de a legjobb esetben is egy kezemen meg tudom számolni. Szépen, komótosan kipakolásztam és összetettem a botokat, bekevertem az etetőt és megkezdtem a horgászatot. A napijegy 5.000 Ft és később kellett kifizetnem a nap folyamán.
Már az első pillanattól láttam, hogy kivételes a terület és a víz is. A tó mérete 19 hektár, ami igen tekintélyes. Méretéhez képest nagyon kevés állás van kialakítva, a kényelmes és nyugodt horgászat érdekében. Versenyek esetében persze még számtalan hely áll rendelkezésre, talán sima napijeggyel is lehet rajtuk horgászni, ha már minden stég foglalt. A tavat körben bokrok, fák és nádas öleli. A tavon foglalásos rendszer működik, így célszerű telefonos egyeztetést kezdeményezni az idelátogató horgásznak, mielőtt felkeresi a tavat. Már a bejutás sem a szokásos, csak kísérettel lehet a területet megközelíteni. Ez így elég macerásnak tűnhet, de nem az. A víz és a part is tiszta, gondozott. A horgászállások mindegyike megközelíthető autóval megfelelő minőségű földúton. Esőben sincs probléma, sem a horgászállással, sem az úttal. A tónak egy hatalmas, több száz hektáros magánterület ad otthont. Mivel a tulajdonos(ok) vadásztatással is foglalkoznak, kacsát is tenyésztenek a tó egy adott szegletében. A madarakat egészen pici korban kapják és Ők is nevelik fel, etetik azokat. Miután felnőnek, nem lehet kordában tartani a teremtményeket, így ellepik a tavat, ezzel jelentősen megkeserítve a horgászok életét. Ez az állapot augusztustól decemberig tart. Tavasztól megint nyugodalmas horgászatot lehet eszközölni, kacsáktól mentesen. Legalábbis ezeket az információt kaptam. Vadkant nem láttam, így jelenleg a Vadkacsa találóbb név lett volna a tónak.
Horgászat
Miután mindennel elkészültem bevetettem a javasolt helyekre a botokat. Ami már az elején is aggodalommal töltött el az a tetemes kacsaállomány jelenléte volt. Míg gyanútlanul vártam a kapást egy 10-20 egyedszámú kacsaraj próbálta megkeseríteni az életemet. Sikerült nekik. Már szinte a vízbe tettem a spicceket, hogy a több száz tavon keringő kacsa ne akadjon bele, de még így is megoldották a dolgot. Azon kezdtem gondolkozni, hogy de hát én szeretem a természetet, de ez akkor sem normális. Míg vívtam magamban a gyilkos ösztön ellen szép lassan elleptek a kacsák. A tőlem jobbra lévő használaton kívüli stéges állásnál a parton már körülbelül 30 kacsa pihent. Ugyanitt vízben 15-20. Folyamatosan hangoskodtak, fürödtek, gágogtak és előttem úszkáltak. Kaviccsal dobáltam őket, de azt hitték kaját adok nekik, így ez nem volt jó ötlet. Távolra is elcsúzliztam a kavicsokat, hogy azt higgyék, oda etetek, de rájöttek, hogy „kacsa” az egész, így inkább az életemet keserítették tovább. Idő közben megjött a halőr, kommunikálgattam vele. Mondtam Neki, hogy ez szerintem nem normális, pedig én szeretem a természetet és az állatokat is. Mondta, hogy valóban nem az, ilyenkor már a vadásztatásra készülnek és a piciként idehozott kacsák felnőnek, és már nem lehet kordában tartani őket. Tavaszra teljesen eltűnnek, az utolsó szálig levadásszák azokat. Sajnos ez rajtam most nem segített. Mesélte azt is, hogy volt olyan ember, aki az etetőhajóval nem tudott etetni, mert mire beért volna az etetési zónába, már a kacsák kiették az etetőanyagot a hajóból. Néha-néha sokat kellett várnom, hogy dobni tudjak. Néha azon rimánkodtam, hogy nehogy most legyen kapás, mert képtelenség lenne bevágni.
Egy szó, mint száz nem egy kellemes nyugodt horgászatot tudhatok magam mögött, sőt. A horgászatról röviden és tömören annyit tudok leírni, hogy ez nem az én napom volt. Több termetes egyed leakadt, hol az előke szakadt el, hogy csak simán elment. Egy olyan is történt, hogy gondoltam felfrissítem az egyik botomon a pelletet és picit bevágtam neki, hogy az etetőkosár kicsit feljebb kerüljön az aljzatról, de ebben a pillanatban súly nehezedett a botra. Azt hittem oldalba kaptam egy gyanútlan halat, de nem ez történt. Ment jobbra, ment balra, húzott rendesen. Roppant kíváncsi voltam már, hogy mi lehet az. Már-már sikerült a felszínre terelnem, de újra megiramodott. Pár perces további küzdelem után a felszínre tört és jó 4 kilós csuka mutatta meg magát. Nem hittem a szememnek, gondoltam, ezt milyen jó lesz majd mesélni és fotózni, de ahogy ugrott egyet, azzal a lendülettel el is harapta az előkét. Hiába, nem ez volt a célhalam, de ugrani sem kellett volna hagynom. Ahogy Pecajani mondta anno tartsam alacsonyan a botot, hogy ne ugráljon. Talán, akkor megfogtam volna. Nem láttam még ekkora csukát élőben, nagyon szép példány volt, kár érte.
A nap vége felé sikerült kiterelnem egy közel 3 kilós pontyos. Igen erősen küzdött, élmény volt a fárasztás, de az eddigiekre való tekintettel nem is reméltem, hogy meg tudom meríteni. Csak sikerült. Fogtam még 5-6 kisebb dévért és egy nagyobb vörösszárnyú keszeget. Ezeknek annyira nem tudtam örülni lévén a 12mm-es pelletet vették fel. Nem erre számítottam. Sajnos most korán 16 órakor be kellett fejeznem a horgászatot. A végére afféle búcsúképen egy roppant rablásra lettem figyelmes a stégemtől 3 méterre. Egy csuka terrorizálta az apró halakat, éppen hogy, de láttam az össze nem téveszthető színt és alakot, mielőtt elúszott a mélységbe. Talán pont az volt, amelyik leakadt. Szomorú, de egyben örömteli búcsút vettem a víztől és elindultam hazafelé.
Összességében
Felemás érzéssel távoztam a tóról. A hely tényleg mesés, a halállományt megfelelőnek érzem, de a kacsák teljesen tönkre vágták a napomat. A szemetet is nekem kellett elszállítanom, nem tudom, hogy az 5.000 Ft-ba ez miért nem fér bele. A honlapon, vagy a telefonon pedig közölhették volna velem ezt a kacsainváziót, mert akkor biztosan nem ide mentem volna horgászni, hanem megvártam volna, míg lecseng ez az egész. Jövőre biztosan elmegyek ide újra, de ezúttal egy másik állást fogok kipróbálni, sőt, lehet, hogy éjszakára is maradok. Ezt majd még meglátom.