Érkezés
6 előtt valamivel megérkeztem és egy robogón a halőr is. Pontos volt, ennek rendkívül örültem. A tó az 51-es útról közelíthető meg a legegyszerűbben Budapest felől. A GPS-be azt kell beütni, hogy Délegyháza, Fácán u. 1. Ez a cím tó bejáratig visz szinte. Innen egy rövid földút vezet a kapuig. Ez egy új bejárata a tónak, régebben nem létezett. A napijegyváltást (Sportjegy: 1.000 Ft, 2015. március) követően megkezdtem a helykeresést és a horgászatot.
A tó
A kavicsbánya tó területe 6-7 hektár lehet. Átlagos mélysége 4 méter körül van. Hirtelen mélyül. A parthoz közel 1 méter, majd pár méterrel beljebb már 2-3 méter. Sima, akadómentes mederfenék, itt-ott egy-egy dombbal, magaslattal. A bányatavak sajátosságaként a víz itt is szép tiszta, bár láttam valami zöld algafélét, ami idegesített a horgászat alatt. Úgy vettem észre, hogy tele van vele a fenék és ezáltal ez elrejti az etetőkosaramat és csalimat is. Minden kihúzáskor volt a szereléken belőle. A tavat 3 oldalról fás terület öleli, plusz egy tájképromboló munkagépes terület, melynek sajnos hangja is van. A víz mellett elég sok kis pados esőbeállók vannak kihelyezve, kényelmesebbé téve a horgászatot. Két stég is van a tavon. A tavat jó minőségű földúton lehet körbeautózni. Nem a feederbotos horgászatra vannak szabva a helyek, legalábbis az a kettő nem, amelyeket a nap folyamán kipróbáltam. Tudniillik a tó két különböző pontján horgásztam. Ha majd kizöldell a természet biztosan szebb látványt fog nyújtani a terület, bár a télies, kopár tájnak is meg van a maga szépsége. Egy biztos, nem egy vadvíz feeling, inkább a kockatavak varázsa hatja át a helyet.
Horgászat
Az északi oldalon kezdtem a horgászatot olyan 60-70 méteres dobásokkal, melyet fokozatosan csökkentettem a spicc mozdulatlansága okán. Végül már olyan 10-20 méterre próbálkoztam, de nem vezetett eredményre. A halőr amúgy rendes volt, kétszer is odajött, hogy mi a helyzet. Másodjára javasolta, hogy menjek át a keleti partrészre, ott ilyenkor szélcsend honol. Ezt ugyan a saját szememmel is láttam, de azt hittem, hogy a fény törik másképp a fák árnyéka miatt. Nem így volt, sima volt a víz. Azon kevés alkalmak egyikének lehettem tanúja, amikor összepakolásztam és átköltöztem egy helyről a másik helyre. Ez nagyon ritka nálam, mert rettenetesen nem szeretem. Pár perc alatt összepakoltam és már indultam is. Ott is hasonló nagyobb dobásokkal kezdtem, de végül már csak magam elé dobtam. A parti halradarommal körbedobáltam az előttem lévő vízterületet. 20 méterre már jócskán 4 méter mély volt a víz. Nem tudom, hogy mennyire hihetek a halat mutató ábrának, de csak a parttól olyan 7-10 méterre mutatott halat. Olyan érzésem volt, mintha a halak körbe-körbe úszkálnának a tavon egy sávban. Persze hiába dobtam oda a cuccot semmi sem történt. A halőrnek idő közben azért sikerült fognia szebb halakat olyan 200 méterre bent a tó közepén egy ősidők óta etetett bója körül. Csónakkal vontatta be odáig a bojlis szereléket és saját készítésű édes bojlival horgászott. Bár a horgászott kifejezés kicsit erős, mert az úgy történt, hogy behúzta a szereléket és elment valamerre, be egy házba. A kapásjelző csippant kettőt-hármat, majd erre megjelent és a halat, ami ön-akasztotta magát kivontatta a partra. Számomra az a táv elérhetetlen volt. Talán, ha a stégek egyikén próbálkoztam volna a horgászattal. Próbáltam úszózni is, de arra sem volt semmiféle mozdítás, bár még messze vagyok attól, hogy kijelenthessem, hogy tudok úszózni. Sajnos teljesen eseménytelenül telt a nap kapásügyileg. Láttam nyulat, sirályt és egerészölyvet is, de nem ezek voltak a célállataim.
Összességében
Kicsit csalódott vagyok, mert nagyobb reményekkel vettem célba ezt a tavat, de nem vagyok annyira elkeseredve mint, ahogy az eredmény miatt elvárható lenne. Tudom, hogy még csak ébredezik a természet, hol kapnak a halak, hol nem. Igazából nem a tó hibájának érzem, hogy nem fogtam semmit, de azért 1-2 potykának örültem volna. Könnyen lehet, hogy adok még egy esélyt a tónak, de majd jobb időben, valamikor a nyár elején, vagy végén.