Érkezés
Előzetes információim alapján úgy gondoltam, hogy 5 után valamivel odaérek. A telefonban azt mondták, hogy 5-6 között már lesz ott valaki. Letértem az M7-ről és balra fordultam követve a GPS-t. Hiba volt. Haladtam egy földúton elég sokáig, mikor a szemem elé tárult a tó, gondoltam jó helyen vagyok. Tévedtem. Az út zsákutca volt, de az csak akkor derült ki, amikor már a végére értem. Innen nem lehet megközelíteni a tavat. Két patak állta az utam, híd sehol. Azaz volt egy betonátjáró rajta, de azon egy ember is alig fért el. Ránéztem a térképre és láttam egy másik utat is. Visszamentem a főútig és tovább mentem szintén balra, ahol hamarosan megláttam a keresett utat. Egészen sokáig haladtam rajta, amikor újra ott volt előttem a két patak, de immáron egy híd is ott ékeskedett előttem. Átmentem rajta, majd egy rendkívül gondozatlan földútra kellett bemennem. 50 centis fű és olyan 30-40 centi mély traktornyomok itt-ott. Az út annyira keskeny volt, hogy alig fért el a kocsi. A szélen lévő földperemen egyensúlyoztam, nehogy beleessek egy gödörbe, vagy traktornyomba. 10 métert mehettem ilyen körülmények között, amikor megláttam a következő akadályt. Ott olyan traktornyom volt, ami tolatásra késztetett, 50 centi mély és 2-3 méter hosszan. Na igen, de egy ilyen keskeny úton, enyhe kanyarral kitolatni a peremen, nem lesz sima mutatvány. Nekiveselkedtem. Tolattam, majd éreztem, hogy csúszok be a gödörbe. Nem lehet! Gyorsan előremenet. Késő volt, már megindult oldalra a kocsi. Nagyobb gázt neki! Lesz, ami lesz. Kihúzott. Ott voltam újra, mint amikor elkezdtem. Most még jobban a peremre mentem, melynek az lett az eredménye, hogy lett pár szép karc jobb első ajtón. Nem adta könnyen magát, de kiszedtem a kocsit ebből a rettenetből. Picit kiszálltam lélegezni. Na, akkor most merre. Az előző zsákutcás dolognál nem vettem észre valamit talán? Visszamentem oda, de konstatáltam, hogy itt nem lett híd azóta sem. Akkor most mi legyen? Pont jött egy helyi ember arra és megkérdeztem, hogy oda, szembe, hogyan juthatok. Elmondta. Csak egy 8 kilométeres kerülőt kell tennem...
Az ember elmondásai alapján sikeresen megérkeztem 5:45-kor a patak túloldalára, a tó kapujához. Természetesen zárva volt. Vártam picit, majd telefonáltam, hogy most nyitva van, vagy nincs? Jött a válasz, majd 6-kor. Mondtam: jó. 6:08-kor megint telefonáltam, hogy melyik időzónát veszik figyelembe a nyitáskor, mire a kapu túloldalán lévő kis faházból előtántorgott egy felelősségteljes fiatalember, aki szemmel láthatóan nem nagyon hitt a szemének, hogy valaki itt áll és szeretne horgászni. Behajtottam, kiszálltam. Odajött és monda, hogy: tessék!? (Mondom magamban: egy kiló banánt kérek, meg három láda fügét.) Napijegyek szeretnék váltani. Menjek vele. Követtem a kis faházig, de be már nem mertem menni, olyan tevekarám szerű szag volt bent és még 2-en aludtak, egyvalaki pedig öltözködött. Hosszú volt az éjszaka gondolom, vagy ez itt minden nap ilyen talán. Elkérte a pénzt (12 órás - 2.500 Ft), de az engedélyt nem is kellett megmutatnom. Hely már nem volt a kapun belül (nagyon sok volt az éjszakai horgász), csak kint, amelyek mellett már eljöttem. Visszagurultam és neki láttam a horgászatnak.
A tó
Területe 3,5 hektár. Sűrű nádas, fás, bokros terület veszi körbe. Igazán szép a környezet mondhatom. Vannak kihelyezett kukák, itt-ott láttam WC-t is. A horgászállások megfelelő távolságra vannak egymástól, a part kényelmes és tiszta. Autóval majdnem mindegyik állás megközelíthető. Ennek kifejezetten örültem. A csendről most nem tudok nyilatkozni, mert akkora szél volt, hogy minden zajt elnyomott. De ideális esetben, csak az M7-es zaja hallatszik szerintem.
Horgászat
Már az elején láttam, hogy nem lesz könnyű dolgom. A szél egyre erősödött 40 km/h lehetett, mikor kipakoltam. Bekevertem az etetőt, elhelyeztem az ágasokat, a széket, de az asztalt már nem vettem elő. Mindent elvitt volna a szél. A széket is a széliránynak oldalt kellett elhelyeznem, mert feldöntötte volna azt is. Az első kapás nem váratott magára sokáig. Bevágtam, megvolt. Egy kis ezüstkárász volt a túloldalon. Kitettem a matracra, fotó és el is engedtem. Nos, ez így ment 3-4 halon át, míg úgy véltem, hogy növelnem kell a csali méretén, ha mást is szeretnék fogni. Feltettem egy jó centi átmérőjű lebegő pelletet. Úgy éreztem, hogy viszonylag sekély, de iszapos a fenék ott, ahol én horgásztam. 10-15 perc telhetett el és jött a húzós kapás. Ekkor már 60-80 km/h volt a szél ereje. Ezt a kapást már a kocsiból vettem észre. Pörgött az orsó rendesen. Gyorsan kiszálltam, odasiettem és bevágtam. Meg is volt. Érezhetően szebb hal akadt a horogra. Pár perces fárasztást követően egy 3-4 kg közötti pontyot tettem a matracra. Szerencsés voltam, hogy sikerült partra terelnem aznap egy ilyen halat. Átálltam az autóval, hogy jobban ráláthassak a botra és minden egyébre, de órákon át semmi sem történt. Próbálkoztam megint kisebb csalival, ezüstkárász jött megint. Megpróbáltam egy szendvicset is. Gumikukorica, szivacs, gumikukorica. 20 perc telhetett el, mire ismét tekert az orsó. Na! Ez már valami, bevágtam... Semmi. Kiránthattam a csalit és a horgot is. A baj az volt, hogy túl távol volt a csali a horog öblétől. Nem akadt. Sajnáltam a lehetőséget, mert nem volt egyszer kicsikarni ezt a kapást. Visszatettem ezt a kombinációt, de közelebb helyeztem a csalit ezúttal. Egy órán át semmi sem történt. A szél már rángatta az autót. Öt óra magasságában összepakoltam nagy nehezen és elindultam hazafelé.
Időjárás
Aznap napos idő volt. 16-24 fok között. A szél rendkívül erős volt. Állandó 60-80 kilométeres erővel tombolt és néha voltak erősebb széllökések is. A tó vizét is nagyon felkorbácsolta. Komoly hullámzás volt. A fák karikába hajlottak, a nád pedig párhuzamosan feküdt néha-néha a vízen.
Összességében
Picit felemás érzéssel távoztam a tóról. A tó maga nagyon szép, jó környezetben fekszik, de a személyzet és ez a megközelítési hercehurca kicsit a kedvemet szegte egy újabb itteni kalandhoz.