Első lépések
Azzal kezdem a folyamatot, hogy felderítem a lehetőségeket. Megnézem magamnak a Dömsödi övcsatornát, a Kunságit, a Duna-Tisza csatornát stb. Rengeteg felfedezni való terület van. Az eddigi csalijaimat kiszanálom, kivágom a banános golyókat, gumikukoricákat és társait a kukába.
A miért
Legutóbbi kockatavi horgászatom a „vadregényes” Fundy horgásztavon esett meg. Szemben egy nagy épület, mögöttem egy nagy épület, balra autópálya. Néztem, néztem és megfogadtam, hogyha lehetséges kerülni fogom eme helyeket a jövőben. Fogtam halat ugyan, 4-5 pontyot talán, de nem villanyozott fel. Még csak élvezetes sem volt. Egész nap néztem előre és vártam a pontyot. A fentebb említett felderítéseim alkalmával belógattam egy spiccbotot itt-ott és fogtam is pár halat. Vörösszárnyúakat és pici kárászokat is. Sokkal nagyobb élmény volt, előjött a gyerekkorom egy pillanat alatt. Sosem tudhatod, hogy mi mozgatja az úszót, vagy a spiccet. Azért ez így izgalmasabb, bár lényegesen nehezebb is. A környezet pedig valóban vadregényes volt. Csatoltam az íráshoz pár képet is, szerintem magukért beszélnek.
Összegzés
Bizonyára nem vagyok egyedül ezzel az érzéssel. Bennem még csak most fogant meg valamiért, talán a kor teszi, nem tudom. Úgy tűnhet, hogy ez egy letargikus írás, de korántsem. Már nagyon várom, hogy kipróbáljam a vadvízi pecát újra. A régi oldalról át fogom emelni a jobb írásokat, legyen az vadvízi kaland, vagy sem. Jelen írásommal senkit sem szeretnék megbántani, ezt kizárólag az én véleményem, saját tapasztalatom.
