Vadvízi horgászataim során, számos halfajjal összeakadtam már és itt kezdődnek a problémák. Az köztudott, hogy a kisebb-nagyobb lassúfolyású csatornákat kedveli a törpeharcsa, kárász és nagyobb vizeken összeakadhatunk egy-egy busával is, ha úgy hozza a sors. Nos, ezeket a halakat nem lehet visszaengedni, azaz tilos. Magyarul oldjam meg, ha ilyen hallal hoz össze az élet. Öljem meg, egyem meg stb., de vissza nem engedhetem. Gyakorlatilag velem akarják elvégeztetni a piszkos munkát a kedves gazdálkodók, amiért még én fizetek ráadásul. Mit tegyen az ember egy 15 kilós busával? Mit csináljak, ha megtalálok egy kárászcsapatot, vagy a negyvenedik törpét fogom? Nekem a kedves szervek ne okozzanak gyomorideget azzal, hogy tennem KELL valamit, ha ilyeneket fogok. Fizetek a napijegyért, jól akarom érezni magam és nem akarok megoldásokon gondolkodni. Elég húzós napijegyárak vannak, alkalmazzanak hivatásos gyilkosokat erre a feladatra, akinek az a feladata, hogy hétköznap ilyen halakat fog és öl, vagy eszik meg. Esetleg halásszák le a nem kívánt halfajokat tervszerűen.
Eddig bárkit kérdeztem sosem kaptam egyenes választ, hogy mit csinál, ezzel, vagy azzal a halfajjal, ha kifogja. Természetesen szinte mindenki visszaengedi, mert nem megoldani, dolgozni megy az ember, ha horgászni indul. Akadnak persze olyanok is, akik a törpét hátra dobják, jobb esetben előtte rá is taposnak egy velős anyázás közepette, bosszút állnak a halon úgymond. Hát nekem ehhez se gyomrom, se kedvem. Gondolom egy egyszerű, „Akkor az ilyen ember ne horgásszon!” felkiáltással el is van intézve a dolog a döntéshozók részéről, esetleg kap az ember egy büntetést. Született hóhérok előnyben!