Érkezés és a tó
A horgászat előtti pénteken felhívtam a tavat információkért, ahogyan általában szoktam, majd vasárnap nekivágtam a kalandnak, melyhez később egy barátom is csatlakozott. A tó az 51-es útról Bugyi felé lekanyarodva érhető el. Egészen kicsi tábla jelzi, hogy merre kell lefordulni a főútról, melyet szóvá is tettünk a későbbiekben mármint, hogy kicsi a tábla. Ha minden igaz, akkor kérésünk meghallgatásra talált és majd javítani fognak a helyzeten. Összegezve tehát, a tó a Bugyit és az 51-es utat összekötő úton található körülbelül félúton, de inkább Bugyihoz közelebb. Hajnali 5:36-kor megérkeztem a tóhoz. Teljesen egyedül 3 kutya társaságában várakoztam a kutyák a tavat őrizék, nem velem voltak. Kicsit megrettentem, mert a téli nyitva tartás szerint csak 7-kor nyit a tó, de persze megbeszéltem a tulajdonossal még pénteken, hogy 6-ra már ott leszek. Gondoltam elfelejtette. Körülbelül 5:45-kor megérkezett a tógazda és kicsivel előtte egy helyi horgász is, akit kikérdeztem a tóról, ahogy kell. Hat előtt valamivel a tulaj megnyitotta a kaput, majd kiváltottam a napijegyet, mely 1500 Ft volt. Ebben az esetben a kifogott és megtartott halakat a tó árai szerint lehet a horgászat végén megvásárolni. A halőrházban lehetett kapni különféle csalikat, italt, kávét és a nyári időszámításban állítólag még valami étteremszerű is fog működni a tó másik felében. A vízterület 4 sarkában kulturált mellékhelyiségek találhatóak.
A tó véleményem szerint igen szép. Kicsit emlékeztet az általam kockatónak titulált mesterséges kavicsbánya tavakra, de valahogy mégsem olyan. Körbe van fásítva, küzdenek a füvesítéssel látszik is egyébként és szép tisztaság van. Van "bevásárlókocsi" is, mellyel a batyunkat szállíthatjuk a megfelelő helyre a szokottól eltérően ezt könnyű húzni, mert nagy gumikerekei vannak. Ez természetesen ingyenes! Ebből adódóan autóval nem szabad megközelíteni a horgászállásokat. Megfelelő méretű kutyát szabad vinni, de kalkulálni kell a 3 helyi kutyussal is.
A tó méretügyileg pont jónak bizonyult. Se kicsi nem volt, se túl nagy. 5-6 hektárra becsülöm körülbelül. Bár nem becsülök szemre valami túl jól.
Kapások
A hal jelenléte a vízben biztosnak tűnt, mert az érkezésem utáni pár órában tömegesen ugráltak ki a vízből. A horgászállás, amelyet választottam igen jónak látszott ezt a helyet javasolta az a bizonyos horgász is, akivel a hajnali órákban találkoztam. Szemmel látható volt egy sáv, ahol a halak nem nagyon ugráltak, gondoltam azon túl, vagy elé kell dobni. Ezt a feltevésemet egy helyi horgászember meg is erősítette. A probléma csak ott volt, hogy az én dobótávom pont az a bizonyos sáv volt. Mikor elé dobtam nagyon közelinek éreztem a fenekező módszert, mikor távol, akkor éppen a sávban voltam véleményem szerint a 70-100 méteres dobás szükséges lehet itt. Mindezek ellenére egy nagyobbacska kárászt és több keszeget sikerült kimerítenem, sőt legnagyobb megdöbbenésemre egy törpeharcsa is a horogra került, mindenféle kapás nélkül. Ekkor kicsit megrémültem a tiszai törpeharcsás kalandom után, de félelmem alaptalannak bizonyult. A csalim első körben csonti volt és csonti + csemegekukorica. Sajnos későn eszméltem, vagyis akkor már eszméltünk rá említettem a barátomat, Ő 10 óra fele csatlakozott hozzám, foglaltam Neki helyet is, hogy a szimpla csemegekuki bizonyul a legjobb csalinak. Felfűztem 2 szem kukoricát egy stonfo előkére és kevesebb, mint fél óra elteltével egy akkora kapásom volt, hogy kicsit megindult a bot is. Pont ott serénykedtem, így azonnal be is vágtam. A hal megvolt! Az erősebb botomon jelentkezett a kapás, melyet így görbülni még nem láttam sosem. Már vagy 10 perce küzdöttem vele, mikor 5-6 méterre a parttól letekeredett a horog az előkéről és kiegyenesedett a bot. Még a halat sem láttuk sajnos. Kis idegesség fogott el, de hát ilyen a horgászat. Míg szomorkodtam jelentkezett a másik boton egy erőteljes ereszkedés, majd 1 percre rá egy nagy rántás. Ez is megvolt! Az előzővel ellentétben ezt sikerült a szárazföldre kényszerítenem. 2 kg-s nyurga volt. Szép egészséges. Ezek a történések olyan 4-5 óra tájékéban voltak, előtte szinte semmi sem volt. A szokásosnak mondható időszakban ettek a halak. Hajnaltól egészen 12-13 óráig, majd körülbelül 16-tól újra. 17:40-kor elkezdtünk összepakolászni mikor a barátom egyik botján egy hatalmas kapás volt. Gyorsan vettem a lapot, hogy itt valami hal van a dologban és odafutottam. Látszott, hogy itt valami erősebb hal küzd a vízben maradásért. A következő 10-15 percet a rettegéssel jellemezhetném a legjobban. Mindkettőnkben erősen élt még az a horogletekeredős emlék. Ment a hal jobbra-balra, húzta az orsót, görbült a bot. A küzdelem végén egy 4 kg-s erős izomzattal rendelkező nyurga került a merítőbe. Megúsztuk! Örültünk nagyon!Megbeszéltük, amit ilyenkor meg kell és összepakolásztunk véglegesen. 18-kor szólt a harang, hogy menni kell kifelé. Vége a pecának! Szívesen maradtunk volna még 20-ig is akár ilyen élménnyel fűszerezve.
A tóról még annyit, hogy sokan most is bojliztak rajta. Kicsit messze voltak, így távcső hiányában nem láttam, mit sikerült fogniuk, de többször felfigyeltem, hogy görbülnek a botjaik. Etetőhajót is használtak.
Összegzés
Az előszóban emlegetett félelmeim teljesen alaptalannak bizonyultak. Ezt több tényezőnek is sikerült szertefoszlatnia. Ilyen volt például a tulaj hozzáállása, akivel többször sikerült jókat beszélgetnem. További horgászatokra is meginvitált és ezzel a lehetőséggel élni is fogok. A tó másik embere is rendszeresen járta körbe az horgászokat érdeklődött, egy-egy poént elsütött, mesélt pár sztorit. Teljesen barátságos légkört éreztem. A közelünkben ülő horgászokkal sem volt semmi probléma. Az állások pont a megfelelő távolságban vannak kialakítva egyébként. 8-10m körülbelül a minimum távolság.
Egy incidensről tudok beszámolni, de ez a tó mivoltán cseppet sem változtat. Történt, hogy a tó egyik, tőlem jobbra eső szegletében horgászott egy család. Tehát szinte a sarokban. Dobáltak előre, egyenesen. Majd a sarok utáni részhez érkezett egy másik horgász is, aki nem törődve semmivel keresztüldobott a család szerelékein. Ebből keletkezett egy kisebb vita, mely heves szóváltások után véget is ért.
Nekem nagyon tetszett a hely és még biztosan visszatérek ide párszor. Mindenkinek csak javasolni tudom, hogy nézzen le ide pecázni egyet. Remek élménnyel lettünk gazdagabbak, melyet a barátom nevében is bátran állíthatok. 18:40 körül elhagytuk a helyet és elindultunk hazafelé az 51-es úton.
UPDATE: 2008. április 24. (csütörtök)
Anyukámék ma voltak lent és rengeteg halat fogtak ketten, összesen 3 bottal. Anyunak kis botja van így 10m-nél messzebb nem tud dobni. 20 halig számolták. Fogtak 4 kárászt, 2 tokhalat és pontyokat 2-4kg-ig. Bedobás után 5-10 perc elteltével már jelentkeztek is a kapások. A csali most sem volt egyéb, mint csemegekukorica!