Érkezés
Az egyeztetéskor azt az információt kaptam, hogy akkor nyit a tó, amikor odaérünk. Az ilyen dolgok már eleve gyanúsak és gyanúm igazolódni is látszott. Megérkeztünk 5:40-45 körül. Még sötét volt. A tavon egy lélek sem mozgolódott, ami a hideg éjszaka után nem is volt csoda. A rosszabb az volt, hogy a halőrnek fenntartott lakókocsiban sem volt senki, így ott szobroztunk és vártunk valamire egészen addig, amíg világosodott kicsit. Hosszas várakozás után úgy döntöttünk, hogy bemegyünk és elkezdjük a horgászatot, a halőr pedig majd odajön, ha szeretné, hogy kifizessük a napijegyet. Ez így is lett. A halőr egy fura nő volt.
A tó
Már a múltkor is írtam a tóról pár sort, de ha valaki nem olvasta volna, akkor leírom nagy vonalakban újra. 3-4 ha lehet a tó szerintem és baromi sekély a vize. Ahol legalábbis mi horgásztunk ott az volt (a halőrháztól jobbra). Szerintem 1 méter, talán kicsit több. A tó közepén van egy sziget, melynek vonalában végig lehet sétálni a tavon, azaz ott kb. 20 cm mély (magas) a víz. Ez a vonal a tó közepén húzódik. Partját bokrok, nádasok, fák szegélyezik. A terep viszonylag kényelmes, de néhol igen meredek. Nem tudom, hogy az ősznek köszönhető-e, de roppant sok volt a bűzös hínár a horgon, szinte minden kihúzáskor. Mikor a nap elővillantotta magát láttam a tavon sötétebb nagy kiterjedésű foltokat. Szerintem ezek lehettek a hínártelepek. Általában próbáltam ezen túl, vagy ez elé dobni.
Kapások
Egy sima fenekező szerelékkel és a kedvenc pergető botommal vágtam neki ennek a horgászatnak. A fenekező botról csak annyit mondanék, hogy egész nap semmi sem volt rajta, csak pár pici mozdítás. Sok csalit kipróbáltam, próbáltam lebegtetni is, fűzni is, stb., de semmit sem használt. A pergetés viszont okozott meglepetést számomra. Mivel a módszerrel még csak most ismerkedem úgy komolyabban, így nem tudtam mekkorát érdemes dobni, milyen sebességgel és milyen szögben kell vontatni. Viszonylag sok rablást láttam ezért már a korai óráktól próbálkoztam a pergetéssel (igen fárasztó móka). Dobtam jobbra-balra, de csak nem rabolt rá semmi. A hínár sajnos itt is jelen volt, ha gyorsabban húztam a kelleténél. Gondoltam egy merészet és a tőlem 3 méterre lévő nádas elé lendítettem a wobblert, melynek kivontatásakor egy csuka rabolt rá, ügyetlenül.
Adrenalin szintem az egekbe szökött, minden fáradtságom a múlté lett és megpróbáltam megint odalendíteni majd lassan a víz tetején vontatni a kétrészes wobblert. A csuka ismét rabolt, de megint lemaradt. Többször már nem rabolt rá a csalira azon a helyen. Anyum párja is próbálkozott a pergetéssel. Jól belendítette a tó közepe felé, majd tekerte-tekerte és hirtelen megrándult a botja. Kis küzdelem után egy kisebb fekete sügér volt az eredmény, melyet kötelezően vissza kellett engednünk. Későbbi pergetése alkalmával igen komolyan meggörbült a botja és egy jó 35-40 centis csuka akadt a horogra, de szákolás előtt kirázta magából a wobblert. Sütöttünk még egy jó kis szalonnát, majd a sötétedés hazaűzött bennünket.
Összességében
Érdekes élménnyel lettem gazdagabb. A pergetés útvesztőjére léptem és tetszett is a dolog. A tó azonban annyira nem fogott meg. Nem tetszett, hogy nagyon sekély a vize és hínáros-iszapos a tó alja. Sajnos egyenlőre itt sincs opció, h nem viszek el halat, nincs sport jegy.