Gondolom nem egy horgásztársunk bosszankodott azon, hogy például márna fárasztás közben elszakadt a zsinórja. Ugyan is a márna a megakasztását követően, túl azon, hogy rettentő erősen védekezik, a pofáját a folyómeder fenékhez tolja és ennek következtében az éles kövek elvágják, elszakítják az amúgy is erősen igénybe vett főzsinórunkat. Vastagabb erősebb zsinórt nem célszerű használni, (max. 0,20) mert a nagyobb sodrás jobban belekap és "elviszi" azt.
Akkor mit tehetünk?
Itt jön a képbe az úgy nevezett fonott dobóelőke használata!
Miért is jó ez nekünk?
Túl azon, hogy nagyon jó minőségű vékony fonott zsinórok közül válogathatunk (0,10-0,15) ellenáll a hegyes köveknek, bírja a kagylók rátelepedését, és nagyobb szakítószilárdságának köszönhetően jobban viseli a nagy súlyú ólmokat, etetőanyaggal megrakott kosarakat
Hogyan használhatjuk?
Nem jelent nagy ördöngösséget, egyszerűen a monofil főzsinórunk végére kötjük, arra figyelve, hogy botunk hosszának minimum másfélszerese legyen, de maximum nyolc méter. A fonott dobóelőkénk egy forgókapocsba végződik, és a horogelőkénket, erre a forgókapocsba akasztjuk. Természetes az etetőkosarat vagy az ólmot gubanc gátló csövön, vagy nélküle a fonott dobóelőke zsinórba fűzzük. Hiszen az a célunk hogy ez viselje a "terhet". Pl. egy 3.90 bothoz 0,18 főzsinórhoz 0,15 fonott zsinórt köthetünk dobóelőkének 6-7 méter hosszban. Horogelőkének 0,10 fonott zsinórt használhatunk. A továbbiakban bemutatom a legcélszerűbb fonott dobóelőke összekötését a főzsinórunkkal. Neve UNI to UNI és az előnye, hogy maximum 10%-ban gyengíti a zsinórokat, hisz a kötések egymással szemben helyezkednek el, a dobást sem akadályozza, mert nagyon jól csúszik a legvékonyabb gyűrűkön keresztül is
- A két zsinórt egymás mellé fektetjük, majd a fonott dobóelőke zsinóron (B) egy hurkot képezünk, amit nekifogunk a két egymás mellé fogott zsinórnak.
- Majd a szabad végét 5x egymás után átvezetjük az összefogott két zsinóron és a képzett hurkon egyaránt. Az ötödik után a szabad zsinórvéget (B) a főzsinór irányába húzzuk.
- A szabad zsinórvéget (B) addig húzzuk ameddig egy szorosabb csomót kapunk.
- Ugyan ezt a műveletet szimmetrikusan megismételjük a monofil főzsinórunkkal (A) is. Így kapunk két viszonylag szoros csomót és egy laza zsinórközt egymással szemben.
- A két zsinórt egymással szemben addig húzzuk, ameddig azok csomói teljesen összeérnek, majd erősebben megrángatjuk, megbizonyosodunk arról, hogy jól kötöttük. A feleslegesen kiálló zsinórvégeket a lehető legrövidebbre visszavágjuk.
Véleményem szerint ez a kis odafigyelés és időráfordítás meghozza gyümölcsét, mind a folyóvízen, mint állóvízen egyaránt. Azok a horgászok, akik használják egyértelműen és egyöntetűen állítják, azóta kevesebb a zsinórszakadásuk, illetve a halvesztésük. Hiszen mindenkinek akkor teljes az öröme, ha a fárasztás végén a szákban tudhatja a megfogott "ellenfelét". És itt szeretném megragadni az alkalmat arra, hogy kiegészítsem a fenti utolsó mondatot még, ami személy szerint az én horgászmódomat jellemzi. A lehető legkíméletesebb bánásmódot követően visszanyerje szabadságát, hogy a többi horgásztársam is örömét lelje benne!