Módszerek
Csukázni többféleképpen szoktam, úszóval (élő hallal), fenéken (élő hallal, vagy élettelennel), mártogatva, twitchelve és pergetve. Elképzelhető, hogy még léteznek módszerek, de én csak ezekkel próbálkozom. A kedvencem ebből is a pergetés, hiszen a rávágás az egy elég komoly pillanat. Persze, amikor az úszó hirtelen alámerül, vagy a bot vége beremeg mártogatásnál az sem rossz, de nekem akkor is a pergetés a top.
Mindegyik módszer egyik alapvetése, hogy higgyünk benne.
Csukázás úszóval
Első és legfontosabb dolog, hogy legyen élő halunk. Tapasztalataim alapján messze a legjobb a bodorka, de egyéb keszegfélék, kárász is megteszi. Általában a helyszínen fogom ezeket, lévén manapság már nem könnyű horgászboltban vásárolni. Szinte mindig úgy csinálom, hogy alulra teszek egy komolyabb ólmot, amivel helyhez kötöm az úszót (20-60 g), nem szeretem, ha elúszkál, mert többször volt már, hogy lehetetlen helyre bevitte és nem tudtam kimenteni a szereléket. A halat a fenéktől 30-50 cm-re állítom be. Kb. 20-30 percig hagyom egy helyen, majd máshova dobom. Amikor kapás van és az úszó eltűnik, akkor várni kell kicsit. A lelki szemem előtt a csuka beforgatja a megfelelő szögbe a csalihalat és elkezdi lenyelni. A kapás után, amikor viszi-viszi, én meg szoktam várni, hogy megálljon. Ekkor szokott látszani is, hogy finoman táncol az úszó. Úgy gondolom ez a forgatás pillanata. Amikor újra megindul, akkor szoktam bevágni. Bevágás előtt figyelek arra is, hogy a lehető legkevesebb ellenállást érezze a csuka. Kinyitom az orsót és engedem. Bevágás előtt addig tekerem, amíg épp nem érzem az ellenállást, majd bevágok határozottan. Van, amikor még így sem sikerül akasztani. A csalihal mérete szerintem olyan 15-25 cm között a legjobb, ehhez mérten viszonylag nagy hármashorgot szoktam alkalmazni. A halat egy szilikonkoronggal szoktam biztosítani a horgon, így sokkal nehezebben veszi le a csuka. A csalihalat a hátúszó vége alatt szoktam tűzni, lassan, óvatosan, így nagyon sokáig bírja. Úszós csukázó szerelék alulról: ólom, ütköző, t-forgó, ütköző, ütköző, úszó, ütköző. Arra érdemes figyelni, hogy az úszót ne tudja elérni a csalihal. Ez a módszer nekem monofil zsinórral vált be a legjobban, kevésbé gubancolódik. Olyan min. 35-ös főzsinórban érdemes gondolkodni, előkének pedig egy 50-70-es fluorocarbont szoktam kötni, itt vastagabb, merevebb a jobb. Nagyobb süllőző horog is megteszi, de általában hármashoroggal szoktam kötni. Ezzel a módszerrel szinte csak csukát szoktam fogni, néha egy-egy harcsát. Egy erősebb, merev bottal szoktam úszózni 50-100 g.
Csukázás mártogatással
Ez egy nagyon eredményes módszer, de sok rutin és türelem kell hozzá. Az élettelen sneci szokott a legjobban működni nekem. Még én is csak tanulgatom, csiszolgatom a tudásomat, de már sok szép halat adott így is a technika. Érzékeny spiccű botot szoktam használni, már feeder bottal is csináltam. Mártogató csukázó szerelék alulról: 40-60 cm 50-es fluorocarbon egy nagyobb egyágú süllőző horoggal, forgó, gumigyöngy, pálcikaólom kicsit meghajlítva. A módszer lényege, hogy bedobás után, lassú, szakaszos mozgatással szoktam emelgetni a botot. Elképzelem, hogy az ólom ugrott egy 30-50 cm-t, majd lebeg utána az orrán tűzött sneci, szép lassan aláhullik. Az emelés után számolok 5-7-ig, majd újra megemelem, nem túl nagyot, sőt van, amikor baromi picit. Egészen a part széléig így folytatom. Az utolsó utáni pillanatban is rávághat a csuka. Sügér és süllő is becserkészhető így.
Csukázás fenéken
Ez egy viszonylag egyszerű, pihentető módszer, nem kell figyelni, elég csak jó helyre dobni a halszeletet, élő halat, élettelen halat. Általában akkor szoktam bevetni, amikor már fáradt vagyok, vagy épp valami más dolgom van, pl.: tüzet rakok. Partszélben kezdem, majd így haladok a középsodor felé, mondjuk egy kisebb csatornán. Itt is 20-30 percenként újradobom a szereléket. Fenekező csukázó szerelék alulról: hármashorog, vagy nagyobb süllőző horog, 40-60 cm 50-70-es fluorocarbon előke, forgó, gumigyöngy, gubancgátló cső ólommal. Bevetés után egy kapásjelzőt rakok a zsinórra, jól leengedem, hogy minél később érezze a csuka az ellenállást. Persze itt jöhet más hal is, nem kimondottan csukás módszer. Ha élő hallal csalizok, akkor búvárúszót használok, hogy a halat lehetőleg elemelje a fenékről. Az első mozdítás után itt is érdemes várni egy kicsit (~20-40 mp), míg beforgatja a halat a csuka, majd egy határozott mozdulattal bevágok.
Csukázás twitchelve
Ez sem egy könnyű módszer, de nagyon eredményes, ha hiszünk benne és komoly türelemmel rendelkezünk. Többféle módon lehet vontatni a csalit, az időjárástól, évszaktól függően. A módszerhez elengedhetetlen a jó wobbler. Lehet kapni kimondott twitch wobblereket. Én a legjobban a suspend wobblereket szeretem, mert kb. megáll egyhelyben, max. nagyon lassan süllyed. Ehhez persze össze kell hangolni a felszerelést, a legjobb a twitch drótelőke használata. Minden felesleges alkotóelem csak rontani fog a dinamikán. Ősztől inkább az válik be, ha csak piciket pöccent az ember a csalin. Figyelni kell az ütemre is. Én úgy szoktam, hogy pöccintek egy kicsit, ezzel húzok a csalin egy 5-10 centit mondjuk, majd számolok 5-10-ig (ha valakinek emberfeletti türelme van, tovább is számolhat, 20-30-ig is akár). Majd pöccintek kettőt. 5-10 mp, pöccintek egyet stb. Tavasztól gyorsabb tempót alkalmazok és komolyabbakat is szoktam húzni a wobbleren. Twitch szerelék alulról: twitch előke, fonott főzsinór.
Csukázás pergetve
Ez a módszer a kedvencem. Nagyon sok műcsali áll rendelkezésre, de idővel kialakul az embernek, hogy melyek a kedvencei és inkább azokat erőlteti. A módszer nagyban függ a környezettől. Majdnem mindig a parszélben kezdem a pergetést. Ez jelentheti a lábunk előtti szakaszt, de a túloldalt is, ha el tudunk odáig dobni. A pontos dobás kritikus és az is (van, amikor centiken múlik, hogy rávág-e, vagy sem), hogy a beérkező csalival mit kezdünk, hogy indítunk. Pl.: a körforgót sosem engedem le fenékig még "reptében" indítom. Azzal tudok játszani, hogy a vízoszlop melyik részéről kezdek. Van pár wobbler, amit hagyok kicsit süllyedni, beletekerek párat, megállítom, majd indítom. Az összes csaliban az a közös, hogy az utolsó utáni pillanatig a vízben hagyom, körülményektől függően kb. 5 centire veszem ki a vízből, de akkor is lassan, tudatosan vezetem ki. Van, amikor az válik be, hogy tempósabban húzom és 20-30 centire a parttól teljesen megállítom hirtelen, 1-3 mp belehúzok kicsit, megállítom és kivezetem lassan. Eredményességben a körforgó, wobbler, támolygó, gumihal vált be nekem a legjobban, de van még egy favoritom, a csukalégy, amit magam kötök. Rengeteg csukát adott már. Talán az előbbieket is üti eredményességben. Külön témát is megérne, lehet találni róla infót a neten. Pergető szerelék alulról: könnyű kapocs (forgóval, vagy anélkül), 50-70-es fluorocarbon, FG knot, fonott főzsinór.
Mikor érdemes csukázni
Tavasz elején és ősszel egész nap jól lehet fogni a csukákat. Nyáron inkább a hajnali és késő délutáni órák fényváltási időszaka a kedvezőbb, de fogtam már szép csukát rekkenő hőségben délben is. Télen inkább a reggel, nappali időszak vált be nekem. A légnyomásnak is tulajdonítok némi szerepet. Akkor szeretem a legjobban, ha 1018 hPa felett van. Ez persze attól is függ, hogy ki, merre űzi a halakat. Én inkább Pest vármegyében, vadvizeken szoktam csukázni. Ha van némi szél, az nagyon jó, mert óvatlanabb a hal. A déli szelet nem szeretem és az orkán sem jó. Ha épp fodrozódik a víz, az a legjobb.
Kiegészítő felszerelés csukázáshoz
Az évek alatt kialakult a minimum felszerelés, amit mindenképp magammal viszek a csalikon túl, ha csukázni megyek. Összecsukható merítőháló, horogszabadító csipesz (ércsipesz), mérőszalag, mérleg (van, ahol kötelező), kicsi halmatrac (van, ahol kötelező), kisebb fogó (kulcskarika nyitóval), kis méretű törölköző, szúnyogriasztó. A gumicsizma is nálam van mindig, de nem mindig veszem fel. Télen vékonyabb kesztyű, a semminél ez is sokkal jobb. Sőt ez még a tavaszi, őszi hűvösebb reggeleken is nálam van.
Tanácsok kezdő csukázóknak
A csuka szájába semmilyen körülmények között ne nyúljunk, lehet, hogy 10-ből 9x nem lesz gond, de a maradék 1-nél az ujjunk is bánhatja, plusz baromi lassan gyógyul a molekulárisan élezett fogak által ejtett seb, az esetleges fertőzésekről ne is beszéljünk. A "tarkó" fogás elég hatásos, attól nem ficánkol annyira. A legjobb fogás azonban a csukafogás (én csak így nevezem), amikor is a kopoltyúfedél alól benyúlunk az alsó fogak alá és ráfogunk az állkapocsra közvetlenül a fogak alatt. Ez így elsőre elég meleg, de ettől szinte megmerevedik a hal, továbbá a nagyobb csukát már nem lehet a tarkónál megfogni. A fogás elég biztos is, jól rá lehet fogni. Ha mégis valami infernális csukával van dolgunk könnyű kimenekülni is belőle. Kisebb csukákon lehet gyakorolni kezdésnek. Élettelen csukát így már ne fogjunk, mert az elernyedt kopoltyúk, izomzat miatt nem tudjuk kivenni a kezünket, csak kisebb kínok közepette. A fogással egy jól kifárasztott csuka, akár ki is emelhető a vízből. Itt én állítottam egy limitet. Kb 3-4 kilós csukát fogok még így meg, a nagyobbakat merítőhálóban tartom és ott oldom meg a szabadítást, bilincselést. Az már túl nagy erő, hogy a szájába nyúljak. Eddigi legnagyobb csuka, amit fogtam 5 kilós volt, irdatlan nagy feje volt és óriási szája, simán elnyelte volna a komplett kézfejemet. A lip gripet felejtse el mindenki, csak szétsebzi az állatot. Kíméljük, amennyire lehet, akkor is, ha hazavisszük.
