Módszerek
Csukázni többféleképpen szoktam, úszóval (élő hallal), fenéken (élő hallal, vagy élettelennel), mártogatva, twitchelve és pergetve. Elképzelhető, hogy még léteznek módszerek, de én csak ezekkel próbálkozom. A kedvencem ebből is a pergetés, hiszen a rávágás az egy elég komoly pillanat. Persze, amikor az úszó hirtelen alámerül, vagy a bot vége beremeg mártogatásnál az sem rossz, de nekem akkor is a pergetés a top.
Mindegyik módszer egyik alapvetése, hogy higgyünk benne.
Csukázás úszóval
Első és legfontosabb dolog, hogy legyen élő halunk. Tapasztalataim alapján messze a legjobb a bodorka, de egyéb keszegfélék, kárász is megteszi. Általában a helyszínen fogom ezeket, lévén manapság már nem könnyű horgászboltban vásárolni. Szinte mindig úgy csinálom, hogy alulra teszek egy komolyabb ólmot, amivel helyhez kötöm az úszót (20-60 g), nem szeretem, ha elúszkál, mert többször volt már, hogy lehetetlen helyre bevitte és nem tudtam kimenteni a szereléket. A halat a fenéktől 30-50 cm-re állítom be. Kb. 20-30 percig hagyom egy helyen, majd máshova dobom. Amikor kapás van és az úszó eltűnik, akkor várni kell kicsit. A lelki szemem előtt a csuka beforgatja a megfelelő szögbe a csalihalat és elkezdi lenyelni. A kapás után, amikor viszi-viszi, én meg szoktam várni, hogy megálljon. Ekkor szokott látszani is, hogy finoman táncol az úszó. Úgy gondolom ez a forgatás pillanata. Amikor újra megindul, akkor szoktam bevágni. Bevágás előtt figyelek arra is, hogy a lehető legkevesebb ellenállást érezze a csuka. Kinyitom az orsót és engedem. Bevágás előtt addig tekerem, amíg épp nem érzem az ellenállást, majd bevágok határozottan. Van, amikor még így sem sikerül akasztani. A csalihal mérete szerintem olyan 15-25 cm között a legjobb, ehhez mérten viszonylag nagy hármashorgot szoktam alkalmazni. A halat egy szilikonkoronggal szoktam biztosítani a horgon, így sokkal nehezebben veszi le a csuka. A csalihalat a hátúszó vége alatt szoktam tűzni, lassan, óvatosan, így nagyon sokáig bírja. Úszós csukázó szerelék alulról: ólom, ütközö, t-forgó, ütköző, ütköző, úszó, ütközö. Arra érdemes figyelni, hogy az úszót ne tudja elérni a csalihal. Ez a módszer nekem monofil zsinórral vált be a legjobban, kevésbé gubancolódik. Olyan min. 35-ös főzsinórban érdemes gondolkodni, előkének pedig egy 50-70-es fluorocarbont szoktam kötni, itt vastagabb, merevebb a jobb. Nagyobb süllőző horog is megteszi, de általában hármashoroggal szoktam kötni. Ezzel a módszerrel szinte csak csukát szoktam fogni, néha egy-egy harcsát. Egy erősebb, merev bottal szoktam úszózni 50-100 g.
Csukázás mártogatással
Ez egy nagyon eredményes módszer, de sok rutin és türlem kell hozzá. Az élettelen sneci szokott a legjobban működni nekem. Még én is csak tanulgatom, csiszolgatom a tudásomat, de már sok szép halat adott így is a technika. Érzékeny spiccű botot szoktam használni, már feeder bottal is csináltam. Mártogató csukázó szerelék alulról: 40-60 cm 50-es fluorocarbon egy nagyobb egyágú süllőző horoggal, forgó, gumigyöngy, pálcikaólom kicsit meghajlítva. A módszer lényege, hogy bedobás után, lassú, szakaszos mozgatással szoktam emelgetni a botot. Elképzelem, hogy az ólom ugrott egy 30-50 cm-t, majd lebeg utána az orrán tűzött sneci, szép lassan aláhullik. Az emelés után számolok 5-7-ig, majd újra megemelem, nem túl nagyot, sőt van, amikor baromi picit. Egészen a part széléig így folytatom. Az utolsó utáni pillanatban is rávághat a csuka. Sügér és süllő is becserkészhető így.
Csukázás fenéken
Ez egy viszonylag egyszerű, pihentető módszer, nem kell figyelni, elég csak jó helyre dobni a halszeletet, élő halat, élettelen halat. Általában akkor szoktam bevetni, amikor már fáradt vagyok, vagy épp valami más dolgom van, pl.: tüzet rakok. Partszélben kezdem, majd így haladok a középsodor felé, mondjuk egy kisebb csatornán. Itt is 20-30 percenként újradobom a szereléket. Fenekező csukázó szerelék alulról: hármashorog, vagy nagyobb süllőző horog, 40-60 cm 50-70-es fluorocarbon előke, forgó, gumigyöngy, gubancgátló cső ólommal. Bevetés után egy kapásjelzőt rakok a zsinórra, jól leengedem, hogy minél később érezze a csuka az ellenállást. Persze itt jöhet más hal is, nem kimondottan csukás módszer. Ha élő hallal csalizok, akkor búvárúszót használok, hogy a halat lehetőleg elemelje a fenékről. Az első mozdítás után itt is érdemes várn egy kicsit (~20-40 mp), míg beforgatja a halat a csuka, majd egy határozott mozdulattal bevágok.
Csukázás twitchelve
Ez sem egy könnyű módszer, de nagyon erdményes, ha hiszünk benne és komoly türelemmel rendelkezünk. Többféle módon lehet vontatni a csalit, az időjárástól, évszaktól függően. A módszerhez elengedhetetlen a jó wobbler. Lehet kapni kimondott twitch wobblereket. Én a legjobban a suspend wobblereket szeretem, mert kb. megáll egyhelyben, max. nagyon lassan süllyed. Ehhez persze össze kell hagolni a felszerelést, a legjobb a twitch drótelőke használata. Minden felesleges alkotóelem csak rontani fog a dinamikán. Ősztől inkább az válik be, ha csak piciket pöccent az ember a csalin. Figyelni kell az ütemre is. Én úgy szoktam, hogy pöccintek egy kicsit, ezzel húzok a csalin egy 5-10 centit mondjuk, majd számolok 5-10-ig (ha valakinek emberfeletti türelme van, tovább is számolhat, 20-30-ig is akár). Majd pöccintek kettőt. 5-10 mp, pöccintek egyet stb. Tavasztól gyorsabb tempót alkalmazok és komolyabbakat is szoktam húzni a wobbleren. Twitch szerelék alulról: twitch előke, fonott főzsinór.
Csukázás pergetve
Ez a módszer a kedvencem. Nagyon sok műcsali áll rendelkezésre, de idővel kialakul az embernek, hogy melyek a kedvcencei és inkább azokat erőlteti. A módszer nagyban függ a környezettől. Majdnem mindig a parszélben kezdem a pergetést. Ez jelentheti a lábunk előtti szakaszt, de a túloldalt is, ha el tudunk odáig dobni. A pontos dobás kritikus és az is (van, amikor centiken múlik, hogy rávág-e, vagy sem), hogy a beérkező csalival mit kezdünk, hogy indítunk. Pl.: a körforgót sosem engedem le fenékig még "reptében" indítom. Azzal tudok játszani, hogy a vízoszlop melyik részéről kezdek. Van pár wobbler, amit hagyok kicsit süllyedni, beletekerek párat, megállítom, majd indítom. Az összes csaliban az a közös, hogy az utolsó utáni pillanatig a vízben hagyom, körülményekől függően kb. 5 centire veszem ki a vízből, de akkor is lassan, tudatosan vezetem ki. Van, amikor az válik be, hogy tempósabban húzom és 20-30 centire a parttól teljesen megállítom hirtelen, 1-3 mp belehúzok kicsit, megállítom és kivezetem lassan. Eredményessébben a körforgó, wobbler, támolygó, gumihal vált be nekem a legjobban, de van még egy favoritom, a csukalégy, amit magam kötök. Rengeteg csukát adott már. Talán az előbbieket is üti eredményességben. Külön témát is megérne, lehet találni róla infót a neten. Pergető szerelék alulról: könnyű kapocs (forgóval, vagy anélkül), 50-70-es fluorocarbon, FG knot, fonott főzsinór.
Mikor érdemes csukázni
Tavasz elején és ősszel egész nap jól lehet fogni a csukákat. Nyáron inkább a hajnali és késő délutáni órák fényváltási időszaka a kedvezőbb, de fogtam már szép csukát rekkenő hőségben délben is. Télen inkább a reggel, nappali időszak vált be nekem. A légnyomásnak is tulajdonítok némi szerepet. Akkor szeretem a legjobban, ha 1018 hPa felett van. Ez persze attól is függ, hogy ki, merre űzi a halakat. Én inkább Pest vármegyében, vadvízeken szoktam csukázni. Ha van némi szél, az nagyon jó, mert óvatlanabb a hal. A déli szelet nem szeretem és az orkán sem jó. Ha épp fodrozódik a víz, az a legjobb.
Kiegészító felszerelés csukázáshoz
Az évek alatt kialakult a minimum felszerelés, amit mindenképp magammal viszek a csalikon túl, ha csukázni megyek. Összecsukható merítőháló, horogszabadító csipesz (ércsipesz), mérőszalag, mérleg (van, ahol kötelező), kicsi halmatrac (van, ahol kötelező), kisebb fogó (kulcskarika nyitóval), kis méretű törölköző, szúnyogriasztó. A gumicsizma is nálam van mindig, de nem mindig veszem fel. Télen vékonyabb kesztyű, a semminél ez is sokkal jobb. Sőt ez még a tavaszi, őszi hűvösebb reggeleken is nálam van.
Tanácsok kezdő csukázóknak
A csuka szájába semmilyen körülmények között ne nyúljunk, lehet, hogy 10-ből 9x nem lesz gond, de a maradék 1-nél az újjunk is bánhatja, plusz baromi lassan gyógyul a molekulárisan élezett fogak által ejtett seb, az esetleges fertőzésekről ne is beszéljünk. A "tarkó" fogás elég hatásos, attól nem ficánkol annyira. A legjobb fogás azonban a csukafogás (én csak így nevezem), amikor is a kopoltyúfedél alól benyúlunk az alsó fogak alá és ráfogunk az állkapocsra közvetlenül a fogak alatt. Ez így elsőre elég meleg, de ettől szinte megmerevedik a hal, továbbá a nagyobb csukát már nem lehet a tarkónál megfogni. A fogás elég biztos is, jól rá lehet fogni. Ha mégis valami infernális csukával van dolgunk könnyű a kiemenkülni is belőle. Kisebb csukákon lehet gyakorolni kezdésnek. Élettelen csukát így már ne fogjunk, mert az elernyedt kopoltyúk, izomzat miatt nem tudjuk kivenni a kezünket, csak kisebb kínok közepette. A fogással egy jól kifárasztott csuka, akár ki is emelhető a vízből. Itt én állítottam egy limitet. Kb 3-4 kilós csukát fogok még így meg, a nagyobbakat merítőhálóban tartom és ott oldom meg a szabadítást, bilincselést. Az már túl nagy erő, hogy a szájába nyúljak. Eddigi legnagyobb csuka, amit fogtam 5 kilós volt, irdatlan nagy feje volt és óriási szája, simán elnyelte volna a komplett kézfejemet. A lip gripet felejtse el mindenki, csak szétsebzi az állatot. Kíméljük, amennyire lehet, akkor is, ha hazavisszük.
