Nem terveztem, hogy írok cikket a tóról, pont az előbb említett okok miatt, hiszen Lazac is jól összefoglalta a tóval kapcsolatos információkat, de olyan fél napot töltöttem el a tó partján, amilyenben még eddig sosem volt részem, ezért úgy gondoltam elmesélem e nap eseményeit és megosztom azt a kevés hasznos információt, amivel gazdagodtam. Rég voltam már horgászni, tán már egy hónap is eltelt az utolsó horgászat óta, valahogy mindig úgy alakult az életem, hogy nem fért bele. De még régebb óta vágyódtam egy igazi nagy hal kifogására. Nem kell itt mobydickre gondolni, de egy olyan átlag feederhorgász mint én, csak álmodni tudni a 10+os pontyokról. Sőt! Az eddigi legnagyobb is 6-7 kg körül lehetett. Sajnos az nem került mérlegelésre. Ezért elhatároztam, hogy meglátogatom én is az újonnan megnyílt horgászparadicsomot. A tórendszer kialakulást és a különböző tavak paramétereit nem ecsetelném, aki kíváncsi rá olvassa vissza Lazac írást. Annyi változtatás történt azóta, hogy a szórakoztató megnyitotta "kapuit" és egy darab, úszós készséggel afrikai harcsákat lehet üldözőbe venni.
Előkészületek
Telefonos időpont egyeztetés során a négyes horgászállást foglaltuk le. A telefon végén készséges "hang" fogadott és minden kérdésemre segítőkészen válaszolt. Nem egyedül szerettem volna horgászni, hanem barátaimmal, ezért kértem, hogy olyan állást adjon nekünk, ahol hárman is elférhetünk. Mivel a tavon 8 darab stég található, és méretüknél fogva csak két ember fér el rajta, ezért csak olyan állás jöhetett szóba ahol a stég mellett is van hely és elfér egy harmadik ember is. A négyes horgászállást ajánlották, nem ismertem ekkor még a tavat, nem vitatkoztam, elfogadtam egyből, és örültem, hogy volt még hely a tavon egyáltalán. A horgászparkot nem lehet eltéveszteni, Gödöllő irányából Isaszeg felé félúton található, rögtön a vasúti átjáró előtt. Pénteken szerencsére az M3-as vonalán kellet dolgoznom, ezért a horgászat előtti napon volt időm körbenézni. Személyesen is szívélyesen fogadtak, elmondtak mindent, amit tudni illik és kell, és beengedtek a tóra. A bejárati kapunál van egyből a halőrház, itt lehet megváltani a napijegyet. Péntek volt ugyan, de rengetegen voltak a parkba.
Minden a négy tavon pecások kergették a halakat. De engem most a nagy tó érdekelt. Körbejártam a tavat, elbeszélgettem a horgászokkal, és megnéztem magamnak a mi állásunkat is. Sajnos nem horgásztak rajta, így nem tudtam információt szerezni, így magamban kellett kialakítani a következő napi taktikát. Az elmondások alapján erős a fehérhal állomány ezért élő csali és puha kukorica kizárva. Na meg amúgy is, én most Jónást akarom kifogni. Jónás a tó ismert legnagyobb pontya. Több mint 17 kilogrammot nyom. Jónást már az új tógazdák telepítették. Ezen felül 7 és 12 kg között vannak a nagyobb halak, valamint koi pontyok is telepítésre kerültek a héten. Viccen kívül Jónás csak álom volt, cél egy 7 kg-nál nagyobb hal kifogása feederbottal. Leültem a fűbe, élveztem a természet csendjét és megszületett a fejemben az elképzelés. Mint már korábban mondtam, a stéghez tartozik egy rövidebb partszakasz is. Úgy gondoltam én itt leszek egyedül a stégről meg a srácok apríthatják a halakat. Ha kell úgy is segítünk egymásnak.
Horgászat
Korán megérkeztünk, kicsit túlságosan is korán. A tó hatkor nyitja kapuit. Az éjszakai horgászok már kifelé pakoltak, mikor mi már izgatottan vártuk, hogy bemehessünk. Horgászengedély leadása és napijegy kiváltása utána gurultunk is be a belső parkolóba. A parkoló úgy lett kialakítva, hogy mind a négy tó könnyen megközelíthető legyen, ugyanis közvetlenül a horgászállások mellé nem lehet parkolni. Kiskocsit biztosítanak, azzal vittük be a cuccot mi is, és vittük vissza a helyére, hogy más is használhassa. Sajnos nem mindenki gondolkozik így, és önző mód magánál tárolja, pedig felhívják rá a figyelmünket, hogy vissza kell vinni a közös parkolóba. Nem hiába, emberi tulajdonság...
Gyors kipakolás után, Peti első botja már kapásra vár. Lassan, de én is kipakoltam a felszerelést. A tó csücskében foglaltam helyet. Nagyon szimpatikusnak véltem a helyet, hiszen egész nap árnyékot biztosítottak a környező fák, és egy bedőlt fa is ágaskodott a víz felé. Már pénteken elhatároztam, hogy a heavy feedert a nyeletőfékes orsómmal itt fogom bevetni. A távolság nem volt több mint 6 méter, de nagyon jó haltartónak véltem. Éppen ezért nagyon csendesnek kellett lennem egész nap, ami nem zavar, mert általában amúgy is az vagyok. Előző nap főztem ki 4,5 kiló kukoricát. Félkeményre főztem, hogy a keszegek ne akarják felfalni. Beszórtam vagy jó 2 kilót egyből, meg kekszes ízesítésű bojlit dobáltam széjjel a fa körül. Etetőanyagot nem dobtam ide, nem akartam elijeszteni a nagyokat, ha egyáltalán vannak ott. Volt vagy 7 óra mire az első bot a kapást várta. A másik bottal sem akartam messzire horgászni csak annyira amennyire még kézzel be tudom dobni a normálméretűnél egy kicsivel kisebb etetőgombócokat. A csúzlim már évek óta rossz, előbb vagy utóbb mindegyik megadja magát, legutóbb egy drágább fajta is, már nem erőltetem. Más tavakon úgy is kiakasztott klipsszel horgászok, és etetek. De itt nem mertem megkockáztatni. Szerencsére kislabda dobásból és célba dobásból mindig is jó voltam az elemiben, na mert nekünk még volt ilyen tornaórán. Amíg gyúrtam a gombócokat, addig ezt a botot is bedobtam.
Míg a fánál lévő botomon fűzött kukorica volt, addig erre a botra egy édes-gyümölcsös bojlit raktam fel. Javában gyúrom a gombócokat, mikor is látom, hogy elementáris erővel hajlik a bot spicce és a bot lecsúszik a bottartóról. A szívem hevesen elkezd verni, az adrenalin termelődik, és futok a bothoz. Bevágok, vagy inkább csak elkapom a botot, az emlékek már homályosak. :) Sajnos ezen az orsón nincs nyeletőfék, csak az egyik orsóm ilyen, de a lényeg, hogy időben odaértem. Újszerű élménnyel találkoztam. A hal nem rángat, nem rázza magát, csak oldalasan halad a tó rövidebb partja felé a gát irányába. Fárasztom a halat, közben még mindig nem akarom elhinni, hogy még csak fél 8 és egy erős ellenfél küzd a másik oldalt. Ráadásul ez nem az etetett helyről, hanem a másik botomra jött, amit csak úgy bedobtam. A bot szépen dolgozik. Ez egy középerősségű feederbot, nem biztos, hogy erre lett kitalálva, de szépen állja a sarat. Szerencsémre közben a fiuk is odaértek és segítettek kivenni a másik botot, mert a hal egyenesen a fa és a másik szerelékem irányába vette magát. Elkezdtem erőltetni, mert féltem, hogy ha a fa alá bemegy, ezzel a bottal nem fogom tudni kiszedni. A bot jól dolgozik és a 25-ös monofil damil ellenére sikerül a halat a merítőhálóba terelni. Egy gyönyörű szép 7,5 kilós pocakos tükrös. Hibátlan. Ezért jöttem, meg van az új egyéni rekordom. Fotózás és mérlegelés után ment vissza éltető elemébe. Halkan jegyzem meg, hogy hiába küzdött jól a hal, hihetetlenül gyorsan kifogtam. 5-7 perc lehetett a fárasztás. Nem erőltettem, csak akkor mikor kellet. Visszadobtam a botokat. Mindegyik a helyére. Az erősebb botot vissza a fához, a másikat be egyenesen úgy 20-25 méterre, ameddig be tudtam etetni itt is. Folyamatosan etettem mindkét helyemet. A fához a kukoricát szórtam a másikhoz repültek be a gombócok. De alapvetően unalmasan teltek a percek, órák. Már-már azon gondolkoztam, hogy megpróbálom a gát oldalát meghorgászni, mikor a másik botomon megszólal a nyeletőfék. Azt már csak halkan jegyzem meg, hogy így még nem láttam görbülni soha, sőt a rosszul beállított nyeletőféknek köszönhetően ezt a botot is sikerült lerántani. Ide is időben érkeztem, és bevágás után egyből próbáltam erős ellenfelemet a fa alól kiszedni. Szerencsémre a hal nem teljesen a fát vette üldözőbe, hanem a gátat. Nem akartam hinni a szememnek akkora erővel húzott. Nehéz volt tartani is, egy kéz már nem is volt elég. Bal kezemmel is a botot tartottam és csak néha-néha nyúltam az orsóhoz. Gigászi küzdelem kezdődött. A hal tulajdonképp arra ment amerre akart. Na jó, azért nem, mert mindig sikerült szépen lassan a helyes irányba a part felé terelnem. Az orsó szépen adagolta a damilt, és 20 perces fárasztás után megvolt. Hatalmas. Ezt én fogtam? Kibírta a szerelékem? Ki tudtam szedni a fa alól? Bizony így történt. Hatalmas tövest sikerült fognom, melynek súlya 9,5 kg-ot nyomott. Meg van!!! Ezért jöttem! Meg van életem hala. A srácok sem akartak hinni a szemüknek, hiszen nekik sajnos még csak kapásuk sem volt. Természetesen ez a hal is visszanyerte a szabadságát. És még csak 10 óra lesz!! Hol a nap vége? Ekkor már egyértelműen 10 fölé akartam menni.
Teltek múltak az órák és semmi. Annyit változtattam, hogy a messzebbi botomat már nem az etetésre dobáltam hanem random össze-vissza dobtam különböző irányba és távolságra. Eközben többféle bojlit próbálgattam végig. Már-már majdnem bealudtam a horgászszékemben, mikor arra leszek figyelmes, hogy a távolabbra dobott botom, már majdnem a vízben. Persze megint rohanás, és ez most gyerekek tényleg épp, hogy elkaptam. A vízben volt már a bot eleje. És ha az első két hal jól húzott, akkor ez bitang erősen. 60 méterre horgászhattam, de már majdnem láttam a dob végén a damilt. Igaz erős túlzás lenne azt állítani, hogy jól fel van töltve a dob. Mondhatni kb 120 méter lehet rajta. A dobról csak úgy pergett le a damil. Nem akart megállni. Ilyet csak videókon és a tv-ben láttam. Attól tartottam, hogy minden damilt le fog húzni az orsóról. Tényleg nem lehetett már sok rajta. A kezemmel próbáltam fékezni a dobot. Nem mertem erősebbre állítani az elsőfékes orsómat, mert féltem, hogy véletlenül túlságosan is meghúzom és pattan a damil. Épphogy de nagy nehezen meg tudtam fordítani a halat. Ami ez után következett az minden álmomat felülmúlta. Lépésről lépesre haladtunk. Hol a hal húzott némi damilt le, hol én tekertem fel valamennyit. Mind közül ez a hal volt a legerősebb, és ez küzdött a legjobban, bár az elődei sem küzdöttek rosszul. Fáradtam én is meg a hal is. De most győzött a horgász. A fárasztás vagy 20 percet vett igénybe. Mikor kiemeltük nem akartunk hinni a szemünknek. Hatalmas. Alig fért rá a pontymatracunkra. Izgatottan vártam a mérlegelés pillanatát. Vajon mennyi lesz? És 10,1 kg. Megvan! Az első halam, ami 10 fölötti. Épphogy, de nagyobb, mint 10 kg. Persze a fotózás most sem maradt el. Miután visszaengedtük a halat, utána még tovább próbálkoztunk, de már nem jött több a hal. A srácokat sajnálom, mert kapás nélkül megúszták, de én nagyon boldog voltam, mert végre egyszer nekem van szerencsém. És igen szerencsém, mert nem tartom magam jó horgásznak. Egyszerűen szeretek feederezni és jót szórakozni minden peca alkalmával és mindig egy ici-picit többet tanulok. Hittem ma az etetőanyagomban és a csalijaimban is.
A nap folyamán
Beszórtam a két helyre 4,5 kg kukoricát. Pár szem bojlit.
Etetésre szánt etetőanyagból elhasználtam 2 kg-ot. Ez egy olcsóbb fajta háromkilós kiszerelésű etetőanyag.
Az etető kosárban mindig egy másik fajta, prémium kategóriájú erjesztett illatú etető anyagot használtam. Ebből egy zacskóval használtam el.
A fánál lévő szerelékemre végig fűzött kukoricával horgásztam.
A távolabbi botomon pedig próbáltam megtalálni azt a lebegő bojlit ami nyerő lehet. Az első hal egy vegyes gyümölcsös íz világra jött, míg a harmadik egy fluoreszkáló ananászos oldódó lebegő bojlira jött. A fűszeres, és halas bojlik ma nem voltak nyerők.
Végszerelék
Nem szeretem túl bonyolítani a dolgokat. Főzsinórra egy nagyobb fajta távdobó feederkosár. A damil végén egy gumiütköző. Ez van megkötve egy karabinerbe. Jobban szeretem, mint a forgókapcsot, mert horgászat során szeretem változtatni az előke nagyságát, és így egyetlen egy mozdulattal cserélhető. Az előke az SBS által készített bodyguard bevonatos előkezsinór. A horog szintén az SBS állttal forgalmazott horog. Négyes méretben. Mióta ezt a horgot használom, halat nem vesztettem vele. A bojlikat én szilikon csalizó gumira fűzöm fel. Tudom, hogy most a komolyabb bojlisok és feederhorgászok mosolyognak egyet. Én sűrűn szeretem váltogatni a csalijaimat. Lehet, hogy nem olyan hatékony mintha én magam kötném az előkét úgy, hogy a boljit is fel lehessen fűzni, de én már így szoktam meg és így csalizok mióta bojlikat használok.
Kiegészítő információ
A horgászparkban büfé és vendégházak találhatók. A büfében hideg és meleg étel várja az ideérkezőket. Üdítő, sör széles választéka fellelhető. Ezen felül, ha valaki otthon hagyta volna a csalijait, etetőanyagait, akkor azt is lehet a büfében vásárolni. Hosszabb horgásztúrákra készülőknek lehetőségük van faházat bérelni. Egy faházban 4 ágy van. De 5-6 főig pótágyazható. Egyéb információk végett hívjátok bátran a horgászparkot. Minden kérdésemre udvariasán válaszoltak, segítőkész társaság üzemelteti a tavat. Látszik, hogy rengeteg energiát fektetnek bele. Azért azt el kell mondanom, hogy nekem valóban hatalmas szerencsém volt, hogy ilyen fantasztikus 11 órát tudtam eltölteni. Szeretnének még folyamatosan telepíteni a nagy tóba nagyobb testű halakat. Nem egyszerű feladat. És ugye elég költséges is. Főleg hogy ha valaki becsületesen megvásárolja a halat, és nem egyik tóból a másikba lopkodja ki a halat. Én azt mondom, hogy nyugodtan kipróbálhatja magát a tavon bárki, mert egy kis szerencsével mindenkinek lehet olyan élményben része, mint nekem. De azért nem egyszerű feladat. Mi is hárman mentünk le és csak nekem sikerült halat fogni pedig nem vagyok jobb horgász, mint társaim. Véleményem szerint, hogy ha egy ideig vissza tudják forgatni folyamatosan a napijegyek árát, és tudnak időről időre nagyobb halakat telepíteni, akkor tényleg minden horgász álma lehet a nagy tó. A kisebb tavak halállománya állítólag erős. Naponta több ponty is a partra kerül. Ez is jó szórakozás lehet! Mindenképp kipróbálom majd magam a több tavon is.