Dömsödi övcsatorna

Horgászat időpontja:2020.05.01.
A munka ünnepét egy horgászattal akartam megünnepelni. A választásom újra a Dömsödi övcsatornára esett, mert emlékeztem a sok rablásra és szerettem volna kipróbálni egy számomra új módszert a csukák, süllők és balinok becserkészésére. Az időjárás kicsit szeszélyes volt, kaptunk hideget-meleget és balinrekord is született.

Érkezés

Pont hajnalhasadásra megérkeztünk a csatornához és elfoglaltunk az állásainkat. Egy barátommal horgásztam ezúttal. Megmutattam Neki a helyet. Egy horgász már volt a parton velünk, jobbra-szemben, valószínűleg kint volt már éjszaka is. Szélmentes, remek idő fogadott minket. A madarak éneke csak úgy zengett, jóval többen voltak, mint az előző dömsödi horgászatom alkalmával. Úton ide, az 51-es út mellett még nyulat is láttunk. A talaj kicsit felázott ugyan, de simán meg tudtuk közelíteni a horgászállást, pedig nekem ez elég sarkalatos pont, mert nagyon lent van az autóm eleje és nagyon nem terepre van tervezve. A csatorna túlpartjára nem is tudok lemenni vele, mert elakadnék, szinte biztos, már szemügyre vettem, amikor még csak kerestem a horgászhelyeket.

A táj

Nem is olyan régen voltam itt horgászni utoljára, 2 hete talán. Azóta minden sokkal zöldebb lett és a partszéli nád is megugrott rendesen. Ez csak még vadregényesebbé tette a helyet. Mint akkor, most is minden tiszta volt, nem volt szemét semerre. A víz vékonyan folyt, rablás hangját hozta innen-onnan. A mögöttünk elterülő kis erdő fáit most jobban szemügyre vettem. Akad köztük ősi példány is, az már biztos. Az üres part még a madarak birtokában volt, hatalmas gémek múlatták az időt a nádas körül és kacsák tollászkodtak a nyirkos talajon.

Horgászat

A terv az volt, hogy fogunk pár csalihalat és rablózunk, keszegezünk a nap hátralévő részében. A barátom bedobta az úszót és máris egy szép dévért akasztott, majd rá pár perce egy hatalmas bodorkát. Finoman szemerkélni kezdett az eső, amit jó jelnek tekintettük. Eső után mindig jobb a fogás. Szép lassan kinyitottuk az ernyőinket. Pont a művelet végén úgy rázendített, hogy sebtében össze kellett szedni mindent az ernyő alá, vagy visszatenni a kocsiba. Épp időben végeztünk, majd vártunk a sorsunkra. Fogdostuk a sneciket és vártuk, hogy elálljon az eső. Mondjuk ez a fogdostuk elég erős, nagyon nehezen fogtunk össze 5 darabot. Olyan 7 óra magasságában elállt az eső, már alig-alig szemerkélt. Bevetettük a rablós készségeinket is végre. A sneciket szépen felfűztük, majd bedobtuk valamerre. 10 perc se kellett és a barátom botján szép lassan rángatózott a kapásjelző, majd egyre feljebb kúszott, majd hirtelen a botnak vágódott. Bevágott, de csak a damilt fogta meg, minden oda lett. Gondolta valamit rosszul kötött. Újra szerelte a cuccot, majd ugyanoda bedobta. Az előző eset játszódott le újra. Akkor ez talán csuka lesz, eszméltünk. Kötöttem egy 50-es előkét és az én botomat dobtuk be oda most. 5 perc és megint kapás. Picit vártam és bevágtam, megvolt. Egy jó erőben lévő szép csukát sikerült akasztanom, az 50-es damillal nem bírt el szerencsére. Ezt a szerelék, előke technikát még pár éve Pecajani barátom mutatta meg nekem. Mármint, hogy az 50-es zsinórt egy 2-es süllőző horog zár. A nap hátra lévő részében csak így dobtunk már be a botokat. A csuka eléggé felvillanyozott minket. Tőlem kicsit távolabb sétáltam, beejtettem a csalihalat és visszamentem a helyemig a bottal együtt, majd feltettem a kapásjelzőt és leültem snecizni-keszegezni. Kapás a rablós boton! Felugrottam és bevágtam. Újabb csuka. És ez így ment még kétszer. Sajnos az egyik csuka leakadt a part előtt, de a másikat sikerült megfognom. Jó kis nap eddig. Egyébként minden csuka méreten aluli volt, így elengedtük őket természetesen. Nos, újra beejtettem a csalihalat, vissza a helyemig, bot lerak. Két perc és olyan húzós kapás volt, hogy nem hittem a szememnek. Gondoltam is, hogy ez tuti nem csuka. A bot végén valami igen jó erőben lévő hal volt. Dolgozott a bot rendesen, minden rezdülést éreztem, ez valami nagyobb lesz, gondoltam. Végre sikerült megpillantani, egy gyönyörű szép balinnal küzdöttem. Látszott, hogy a horog szépen akadt, nem fogom elveszteni. Sikerült is megszákolni, alig tudtam kimeríteni. Egy jó 2 kilós forma volt. Hihetetlen jó élmény volt. Egyszer már nyert az őn, mert egy 2-es süllőző horgot szedtem ki belőle, ami nem az enyém volt. A napokban lehetett a csata, mert jó állapotú volt a horog és a forgó is, amit kinyertem a halból. Megkoronázta a napomat ez a hal, az már biztos. Elfogyott a csalihalunk, de 4 percen belül sikerült egyet fognom, pedig előtte 1 órán át semmi sem jött a spiccbotra. Fel is fűztem, majd bedobtam a megfelelő helyre. Jó 20 perc után húzós kapás megint. Ez hihetetlen, gondoltam. Bevágtam és megint egy igen jó hal került a horogra. Nagyon gyors volt, ment ide-oda, sokáig nem is tudtam, hogy ez mi lehet, de persze sejtettem. Alig vártuk már, hogy előbukkanjon, majd egy jókora ugrással megmutatta magát. Ismét egy szép 2 kilós balin volt. Ő még nem volt horgon sosem, nagyon szép volt. Nézegettük kicsit, majd szépen, lassan elengedtük. Így zártuk a napot. Olyan 19-19:30 felé összepakoltunk és búcsút vettünk a csatornától.

Összességében

Rendkívül jó horgászaton voltunk túl. Ilyen mennyiségű rablóhalat fogni szerintem ritkaságszámba megy. Nekem legalábbis biztosan. Ez volt a második alkalom, hogy itt horgásztam, mióta váltottam a kockatavi pecáról, de mindkét alkalom teljesen más élményt adott. Várom már a következőt, hiszen az ember szép lassan kiismeri a terepet és mindig ki tud próbálni pár újdonságot, technikát. Már most is azt tervezgetem, hogy mi-hogy lesz legközelebb.

2020.05.05., avanember
Képgaléria
Kommentek
A kommenteléshez be kell jelentkezni.
Nincs komment.