Érkezés
Még sötétben érkeztem meg a csatorna partjára. Betolattam a horgászálláshoz, ami nem volt egyszerű feladat. A sikeres manőverezés után szemrevételeztem a terepet, majd nekiálltam összetenni a felszerelést. A mostani alkalomra nem tudtam otthon előkészülni, így mindent a parton kellett elkészítenem. Mire bedobtam az első szereléket már épp világosodott.
A táj
Idén, amikor először voltam itt szétnézni, még semmi nád, semmi magas fű, tiszta kopár volt az egész. Az első idei itteni horgászatomhoz képest jelentős átalakuláson ment keresztül a part. Embermagasságú nád, térdig érő fű fogadott ezúttal. Egyre vadabb a terület, ami nagyon jól néz ki, de lassan be kell szereznem egy sarlót, hogy vissza tudjak hódítani ideig-óráig egy kis területet a természettől magamnak.
Horgászat
A tervem az volt mára, hogy a nap elején próbálok pontyozni kicsit, hiszen kéne lassan egy jó halászlevet enni. Ennek rendje és módja szerint kinéztem egy megfelelőnek vélt helyet, belengettem a pontyos szereléket, majd ráetettem egy lapáttal mindenféle magból. A művelet után összeraktam a spiccbotot, mert igazából keszegezni és rablózni is szerettem volna. Első körben megfogtam a csalihalakat, majd kimértem a meghorgászandó sáv mélységét és rendesen beetettem. Amíg ért az etetés véglegesítettem a horgászállásomat, kinyitottam a széket, asztalt stb. Most először próbáltam némi ütemet tenni a horgászatba. Ezt úgy gondoltam kivitelezni, hogy kétpercenként egy csipet csontit csúzlizok az úsztatási sáv elejére. Az ütemet egy telefonos alkalmazás diktálta, melyet beállítottam a megfelelő módon. Szólt és lőttem. Nem tudom, hogy ennek, vagy egyéb tényezőknek köszönhetően, de annyira sok fajta-féle halat sikerült fognom e napon, hogy az alkarom elhalt a nap végére. Fogtam karikakeszeget, dévért, bodorkát, vörösszárnyút, gébet, sügért, ezüstkárászt. Nagyon sokat dolgozott a 6 méteres spiccbot, hihetetlen jó élmény volt vele a nagyobb halakat fárasztani. A pontyos boton mozdítás sem volt, így azt 11 felé kivettem és átszereltem rablózni. A nap folyamán sikerült vele akasztanom egy kisebb balint, de más nem jött rá. Még egy érdekesség, hogy se csontira, se pinkire nem volt kapás, ha magunkban tettem fel őket, de amint egyszerre, szinte egyből vitték a halak. Ezt többször is kipróbáltam, mert nem akartam elhinni. Mondom ilyen világon nincs, és de. Az utolsó pillanatig fogtam a keszegeket, egész nap jöttek. Olyan 7 óra felé elfogyott a csontim (ilyen is ritkán van, pedig egy zacskóval vettem) és egy kevés pinkim maradt már csak, továbbá a karom is eléggé elfáradt. 19:30 körül összepakoltam és elindultam hazafelé.
Összességében
Számos jó pecában volt már részem, ez is bekerült a repertoárba. Nagyon jó, eseménydús napot zártam, sok-sok hallal és élménnyel. Mióta megérintett a vadvízi peca szele, már nem is akarok másféle menni horgászni. A Dömsödi övcsatorna az egyik kedvenc helyem lett, nagyon szeretek ide járni. Remélem még sok ilyen, és ehhez hasonló alkalomban lesz még részem ezen a kiváló vízen.
