Érkezés
A hajnali órákban megérkeztünk a csatorna partjához. Reménykedtem, hogy a múltkori állás szabad lesz. Szép lassan becsorogtunk és igen, szabad volt a hely. Nagyon megörültem ennek, jól kezdődött a peca. A part amúgy üres volt, csak velünk balra-szemben volt egy sátor felállítva.
A táj
A terület jelentős változáson esett át a legutóbbi itt eltöltött horgászatom óta. A fák még zöldebbek, még dúsabbak lettek és a sűrű nád is nagyot nőtt azóta. Sajnos az interneten rendelt sarlót még mindig nem kaptam kézhez, így nem tudtam mit kezdeni a buja növényzettel. A parti magas füvet lekaszálták szerencsére, látszik, hogy gondozzák a területet. A táj a vadregényességéből semmit sem vesztett, sőt. Jó levegő, rengeteg fajta-féle madár, állat uralta az ébredő partot. Szerencsés voltam, hogy ott lehettem.
Horgászat
Az előző horgászat tapasztalatával felvértezve most készültem egy feeder bottal is. Kezdésnek belapátoltam pár szem kukoricát arra a helyre, ahol a múltkor a pontyokat fogtam, majd összetettem a szereléket és be is lendítettem. A következő lépés a spiccbot ólmozása volt és az előttem lévő terület mélységének megállapítása. Miután ezzel megvoltam bekevertem némi etetőanyagot, melyet dúsítottam főtt búzával, csemegekukoricával és angolmorzsával is. Élő anyagot nem kevertem hozzá, azt bizonyos ütem szerint csúzlizni akartam az úszó köré, illetve az etetés fölé. Kevés idő telt el és jelentkezett is az első hal. Egy törpe volt. Hmm, annyira nem voltam oda érte, de bíztam az etetésben és az ütemben is, melyet kitaláltam. Jöttek-jöttek a törpék, hol nagyobbak, hol kisebbek. Közben kikaptam pár snecit is, melyet fel is tettem süllőzni. A feederezést abba is hagytam ekkor. Szép lassan a törpék között megjelentek a keszegek is szép számmal. Minden hat keszegre jutott két törpe. Szerintem ez elég jó arány, ott, ahol jelen van a törpeharcsa az etetésen. Nagyon színes volt a repertoár, sügér, karika, bodorka stb. Miközben aprítottam a keszegállományt, a süllőző szereléken a karika szépen megemelkedett, majd visszament, majd ismét felugrott. Rögvest ott teremtem és figyeltem még kicsit. A karika felcsapódott, bevágtam, megvolt. Húhúú, remélem süllő. Rövid fárasztást követően megpillantottam. Igen, egy gyönyörű süllő volt, pont ahonnan a múltkor. Lemértem, 43 cm, még 10 centivel nagyobb is, mint az előző alkalommal. Ez a süllő most a konyhában végezte. A nap közepénél járhattunk ekkor. Újra élesítettem a rablós cuccot, majd visszaültem keszegezni. Egymás után kapkodtam ki a halakat. Az egyik kapás után egy komolyabb jelentkező volt a horgon. Rögtön éreztem, hogy nem keszeg. A spiccet is behúzta a vízbe, azonban a bot gyorsan felőrölte a hal erejét, egy kisebb balint akasztottam. Nagyon jó élmény volt a fárasztása ezzel a 6 méteres spiccbottal. Körülbelül a nap végéig fogtam a keszegeket, szerintem 6 kilót biztosan akasztottam, plusz a sok-sok törpét, melyek között volt combosabb is. Már épp kezdtem pakolni, amikor a rablóson a karika felvágódott, majd leesett, picit táncolt fel-fel, majd ismét felcsapódott. Bevágtam, éreztem, hogy megvan, hmm, ez nem is olyan gyenge. Pakk, elszakadt a zsinór. Bizonyára csuka lehetett a tettes és a fogai közé kerülhetett a főzsinór, kicsit sajnáltam, de nem bánkódtam sokáig, hiszen ismét egy hihetetlen jó napot zártam. 8 felé elindultam hazafelé.
Összességében
Ismét hihetetlen jó horgászatot zártam. Életem egyik legjobb döntésének tartom, hogy feladtam az unalmas tavi pontyhorgászatot és váltottam a pörgős, kiszámíthatatlan vadvízi horgászatra. A számtalan szebbnél-szebb halfajjal találkozhatok és mindig ott a lehetőség, hogy amikor eltűnik az úszó, akkor bármi lehet a horgon, csak tudjam kifogni.
