Kiskunsági-főcsatorna

Horgászat időpontja:2020.05.16.
Már nagyon vártam, hogy újra ellátogathassak a csatornára. Sikerült egy hétköznapi horgászatot kerekítenem, így egy csütörtöki napon el is indultam újra felfedezni a környéket. Elég nyomott idő volt, így nem nagyon bíztam, de reménykedtem, hogy össze tudok hozni egy jó pecát újra. Hajnali 3 körül már úton voltam a partra.

Érkezés

Szinte teljes sötétségben érkeztem a vízhez. Senki sem volt rajtam és az állatokon kívül a csatornán. Mivel ismerős volt a terep, tudtam, hogy merre induljak el. Erősen gondolkodtam, hogy most egy másik állást kellene kipróbálnom, de amikor a múltkori állás mellé értem, nem bírtam otthagyni. Újra oda telepedtem le. Teljes szélcsend volt, a természet éledezett, még egy nyúl is előbukkant 4 méterre mögöttem. Beindultak a rablások is, picit bizakodóbb hangulatom lett az előttem álló nappal kapcsolatban.

A táj

A táj előnyére változott a legutóbbi horgászatom óta. Akkor is rendkívül tetszett az egész, de most még zöldebb, még dúsabb lett minden. Lassan kell egy sarlót szereznem, ma meg is rendeltem. A madarak hatalmas ricsajt csaptak ezúttal is, egy balin épp a lábam előtt rabolt, nagyon jó volt itt lenni újra.

Horgászat

A horgászatot úgy kezdtem, hogy kimértem a vízterületet magam előtt. Egy 6 méteres spiccbottal és egy rablós készséggel terveztem a mai horgászatot. Mérés után bekevertem 1,5 kg etetőanyagot és a felét beszórtam a kinézett távra. Amíg ért az etetés kiraktam a széket, elhelyezkedtem. Megkezdtem a horgászatot. Szép lassan kivilágosodott. Hopp! Kapás. Na? Mit fogtam? Egy törpét. Ez kicsit elkeserített, bár szépen húzott és szépen dolgozott a bot. Gyorsan feljebb vettem az eresztéket és megpróbáltam pár snecit fogni, hogy felfűzhessem a rablós botra. Sajnos nem volt nálam csonti, ennek nagyon éreztem a hiányát. Ilyen nem lesz többet, vadvízre mindig kell csonti. Szerencsére találtam egy gumicsontit az egyik vödrömben és azzal sikerült fognom, bár elég kínkeservesen. Rögvest fel is fűztem és bevetettem egy remek helyre. Az volt a terv, hogy félóránként cserélem a csalihalat. Így szoktam. A törpék miatt rendesen megszórtam az etetést kemény kukoricával és főtt búzával. A horogra is ezt a búzát tettem és láss csodát, kárászokat és bodorkákat kezdtem el fogni, majdnem folyamatosan. Minden 6-7 halból egy törpe volt csak. Ez jelentősen feldobta a napomat. Volt egy húzós kapás a rablóson, megdobbant a szívem. Rá is készültem, vártam picit és bevágtam. Valami nehéz volt a horgon, de nem rángatott, nem húzott. Na, mondom ez akkor kagyló, de jó. Nem, nem az volt. Egy teknőst akasztottam. Csórikámat megszabadítottam a horogtól és szépen el is engedtem. Sajnáltam, hogy ilyen körülmények között találkoztam vele, de azért nagyon tetszett szegénykém. A nap vége felé volt még egy kapás a rablós boton, egy pillanatig meg is volt valami, valami nem túl erős, de leakadt. Kár érte. A keszegeket folyamatosan fogdostam a nap folyamán, de azért nem volt olyan üteme, mint a múltkor. Azért így is sikerült szép mennyiséget fognom. 7 óra magasságában újra egyedül maradtam a parton. Szép lassan összepakolásztam és szétnéztem még a területen itt-ott autóval, majd hazafelé vettem az irányt.

Összességében

Egy kevésbé pörgős napon vagyok túl, az egyik kedvenc vizemen. Most is nagyon jól éreztem magam, a vadvízi horgászatnak rendkívüli varázsa van. Már, amikor a partra érkezem reggel, bánom, hogy vége lesz a napnak. Most is sok-sok tapasztalatot gyűjtöttem, melyet az eljövendő horgászataim alkalmával megpróbálok kamatoztatni.

2020.05.21., avanember
Képgaléria
Kapcsolódó írások
Kommentek
A kommenteléshez be kell jelentkezni.
Nincs komment.